Kultúrsokk
Egy darabig biztos nem felejtem el a konyhás arcát, amikor az arab vendégeink hosszas kérdezősködés és tanakodás után káposztás tésztát kértek rántott sajt feltéttel.
A káposztás tészta izlett nekik, a rántott sajt kevésbé - mondtam nekik, ez nyilván a sajt hibája, mindenből a legolcsóbbat kapjuk.
Elmeséltem nekik, hogy a káposztás tésza-evők két csoportra oszlanak, az egyik, aki csak sósan, a másik, aki csak édesen eszi. Illetve van egy harmadik, igen vékony réteg, aki igy is, úgy is - én is ide tartozom egyébként. Azt is elmeséltem, hogy a sós-édes pártiak megölni is képesek lennének egymást - hasonlóan a tiszai-dunai halászlé pártiakhoz.
Azt azért nem meséltem el nekik, hogy a rántott sajtot kizárólag rizzsel és tartárral eszik errefelé. Kár lenne őket azzal sokkolni, hogy milyen fantáziatlanok vagyunk mi magyarok.
Aztán arról beszélgettünk még, hogy a Vasúttörténeti parkban kétszáz éves gőzmozdonyokat is lehet látni, teljesen rágerjedtek, hogy ők oda el akarnak menni, hol van, mutassam meg térképen. A netről tudtam csak meg, hogy télen be van zárva, de elküldtem nekik a Közlekedési Múzeum linkjét, ott is láthatnak régi autókat, meg mozdonyokat.
Az eszem megállt egyébként, az egyik pasi október 23-án is itt volt, ki is ment a Hősök terére, régi autókat csodálni. Még arra is emlékezett, hogy pár éve valaki egy ilyen alkalommal beinditott egy tankot, kérdezte, az hogy történhetett.
Hát igen, van vele meló, mire megmagyarázom magunkat egy idegennek. Régen éreztem ennyire szegényesnek az angol szókincsem egyébként. Még akkor is, ha ezt még magyarul is kemény dolog elmesélni és megérteni.
Ők meg azt mesélték el, hogy náluk nincs karácsony. Illetve, megünneplik a próféta születését, ami az eltérő naptár miatt mindig a nyugati naptár szerinti év más napjára esik. Azon a napon meg kell nézniük az éves bevételüket, és ha több volt mint az előző évben, a többlet 2,5%-át oda kell adniuk valaki náluk szegényebbnek. Lehet az testvér, szomszéd, koldus, bárki, akinek nagyobb szükségük van arra a 2,5%-ra, mint nekik. Kérdeztem volna, hogy van-e ilyesmire mondjuk alapitvány, de erre már nem volt idő. Majd holnap, mert érdekelne, hogy ott mennyit lopnak el a jótékonykodásra szánt pénzekből. Azt mondták egyébként, hogy az emberek háromnegyed része tartja is ezt a vallási előirást.
Nno, hát ennyi volt mára, amit meg kell emésztenem.
A káposztás tészta izlett nekik, a rántott sajt kevésbé - mondtam nekik, ez nyilván a sajt hibája, mindenből a legolcsóbbat kapjuk.
Elmeséltem nekik, hogy a káposztás tésza-evők két csoportra oszlanak, az egyik, aki csak sósan, a másik, aki csak édesen eszi. Illetve van egy harmadik, igen vékony réteg, aki igy is, úgy is - én is ide tartozom egyébként. Azt is elmeséltem, hogy a sós-édes pártiak megölni is képesek lennének egymást - hasonlóan a tiszai-dunai halászlé pártiakhoz.
Azt azért nem meséltem el nekik, hogy a rántott sajtot kizárólag rizzsel és tartárral eszik errefelé. Kár lenne őket azzal sokkolni, hogy milyen fantáziatlanok vagyunk mi magyarok.
Aztán arról beszélgettünk még, hogy a Vasúttörténeti parkban kétszáz éves gőzmozdonyokat is lehet látni, teljesen rágerjedtek, hogy ők oda el akarnak menni, hol van, mutassam meg térképen. A netről tudtam csak meg, hogy télen be van zárva, de elküldtem nekik a Közlekedési Múzeum linkjét, ott is láthatnak régi autókat, meg mozdonyokat.
Az eszem megállt egyébként, az egyik pasi október 23-án is itt volt, ki is ment a Hősök terére, régi autókat csodálni. Még arra is emlékezett, hogy pár éve valaki egy ilyen alkalommal beinditott egy tankot, kérdezte, az hogy történhetett.
Hát igen, van vele meló, mire megmagyarázom magunkat egy idegennek. Régen éreztem ennyire szegényesnek az angol szókincsem egyébként. Még akkor is, ha ezt még magyarul is kemény dolog elmesélni és megérteni.
Ők meg azt mesélték el, hogy náluk nincs karácsony. Illetve, megünneplik a próféta születését, ami az eltérő naptár miatt mindig a nyugati naptár szerinti év más napjára esik. Azon a napon meg kell nézniük az éves bevételüket, és ha több volt mint az előző évben, a többlet 2,5%-át oda kell adniuk valaki náluk szegényebbnek. Lehet az testvér, szomszéd, koldus, bárki, akinek nagyobb szükségük van arra a 2,5%-ra, mint nekik. Kérdeztem volna, hogy van-e ilyesmire mondjuk alapitvány, de erre már nem volt idő. Majd holnap, mert érdekelne, hogy ott mennyit lopnak el a jótékonykodásra szánt pénzekből. Azt mondták egyébként, hogy az emberek háromnegyed része tartja is ezt a vallási előirást.
Nno, hát ennyi volt mára, amit meg kell emésztenem.
Címkék: konzumtársadalom, konyha
1 Comments:
At 10:54 de., rás said…
A káposztás tésztát régebben úgy is ettem, hogy só-bors-cukor (együtt); ma már csak sóval, borssal.
Megjegyzés küldése
<< Home