blogolás helyett
beszálltam egy vitába.
Vidnyánszky Attila nyilatkozott a Népszavának. Én hülye bolha meg köhécselni kezdtem.
Vidnyánszky Attila nyilatkozott a Népszavának. Én hülye bolha meg köhécselni kezdtem.
Címkék: színház
Brünnhilde szikláján
Valló világ
7 Comments:
At 6:53 de.,
Névtelen said…
És milyen jól! Gratula.
k
At 8:15 de.,
i. said…
Köszönöm, hogy felhívtad erre az interjúra a figyelmet!
egy (ősrégi) Vidnyánszky rajongó, aki rendületlenül reménykedik, hogy V. a rendezéseivel mond véleményt a világról,és nem a színházon kívüli politizálásba fullasztja bele alkotó tehetségét
At 10:40 de.,
Brünnhilde sziklája said…
igaziból nekem nincs kifogásom az ellen, hogy egy művész politizáljon. Sőt, mivel a legtöbbjük okos, érzékeny ember, kifejezetten adok a véleményükre. De ez a Vidnyánszky interjú most nagyon megijesztett. Rettenet, hogy egy ilyen kiváló szakember ennyire diktatórikus nézeteket valljon. Egyszerűen meg vagyok döbbenve. Mert ha valami nyikhaj féltehetség lenne, megérteném, hogy mindenki mást ki akar irtani maga körül. De ez az ember tehetséges, nagyon tehetséges, hát mit árt az neki, ha mások is csinálnak jót? Vagy akár rosszat? Ő is csinált már rosszat, jól kinéznénk, az alapján azt mondanánk, hogy menjen a fenébe, ne pocsékoljuk rá a közpénzeket.
At 2:20 du.,
Névtelen said…
Kedves Brünnhilde, egyetértek Veled.
Nem véletlenül tettem fel oda ahol olvastad...............:-) B.
At 6:12 du.,
Sieglinde said…
Igazad is volt. A legtöbb opera totál botrányos :D Attól jók.
- szexmániás pasi végigkufircolja az operát, míg egy zombi szobor le nem gyakja
- emós, idegbeteg tinilány szerelmes egy élőholtba, faterja pedig boldogan eladja az illetőnek némi baksisért
- vén perverz király zsenge korú mostohalányát sztriptízre invitálja, majd a kiscsaj kérésére feltálal neki egy levágott fejet
- játékszenvedélybe beleőrült pasi a frászt hozza egy idős hölgyre, majd öngyilkosságba kergeti a menyasszonyát
- pszichopata srác lemészárolja egy kihalás szélén álló faj utolsó példányát, majd saját nevelőapját, utána megalázza a nagyapját és erőszakosan rátör egy alvó szűzre, akit aztán alig félórás duett után gerincre vág
- ugyanez a pszichopata srác egy könnyű partidrogtól elfelejti a feleségét, elvesz egy buta plázacicát, majd a saját nejét egy töketlen, gyáva balfasz kezére játssza, mindezek után pedig elvárná, hogy sajnáljuk, mikor a szegény, apja által terrorizált hátrányos helyzetű félvér kinyírja
- idegbajos bébiszitter megzavarja a rábízott gyerekek kellemes idilljét két szexuálisan túlfűtött kísértettel, és addig nem nyugszik, míg a kiscsaj nem kap idegösszeomlást és a fiú meg nem hal.
Hm, kéne írnom egy ilyesfajta ismertetőt operákhoz...
At 7:45 du.,
waldvogel said…
Nagyon-nagyon jól tetted, hogy leírtad! Ijesztő, amit mond, és elég szomorú, hogy mostanában a kulturális élet a tiltakozásokról kell, hogy szóljon.
At 9:45 du.,
Brünnhilde sziklája said…
Hugi, Don Giovanni éppen hogy nem kufircol meg senkit az opera alatt, pont ez benne a "giocoso" :-)
Szegénynek oda a reputációja.
Gyertek egyébként hozzászólni a Népszavára, kéne egy kicsit pörgetni azt a cikket.
Megjegyzés küldése
<< Home