Pécs,
az érő füge és a patyomkin felújitások városa.
Meg az anti-lokálpatriotizmusé.
Tényleg.
Gyönyörűen megcsinálták a várost egyébként, az épületek szépek, a fél belváros vadiújan van burkolva. Uránvárosban láttam néhány olyan házat, aminek csak a főút felőli oldalát újitották fel, a mellékutcákban a hetvenes években felhordott szürke kőporozás van még mindig. Meg hát a szállodám utcájában van a kövek között néha harminc centi mély lyuk, csak úgy, simán be van szakadva a járda.
Rengeteg a szökőkút, a csobogó, a mindenféle kis medence és csorgó.
A világszép Zsolnay-kúttal pont szemben van egy roppant elegáns Hollóházy bolt. Egy utcával lejjebb egy Herendy.
Az egész városban egyetlen egy, iszonyatosan lepukkant külvárosi köpködőn láttam a Pécsi Sörfőzde Szalon sörének cégérét. Mindenhol máshol mindenféle nemzetközi és hazai söröket mérnek, csak éppen pécsit nem. Úgyhogy eddig még nem is tudtam megkóstolni, mert oda meg nem mentem be, túl büdös, túl füstös hely volt.
Láttam egy egész jó amatőr előadást a Janus Pannoniuson arról, hogyan darálja be az ember egyéniségét a "kultúra". Kissé, sőt, nagyon szürreális előadás volt. Mondanám, hogy amolyan Fal féle, de nem, mert itt senki nem küzdött az orwellesedés ellen, a főhős szép engedelmesen megtanulta azokat a szavakat, fogalmakat, fordulatokat, amivel tökéletesen beolvadt a tömeg narancssárgájába. Pár szem kekszért cserébe adta fel az utolsó, szó szerint is talpalatnyi egyéniségét, hogy aztán azt a pici fekete földet is beboritsák narancssárgával.
Kaspar az előadás cime, csak olyanoknak ajánlom, akik nem ijednek meg, ha egy iskolai tornapadra, vagy éppen a földre kell leülniük a szinházban. Nekem tetszett egyébként, furcsa volt, de befogadható.
Vesztemre, a városban cseh-hetek vannak, hatalmas sátorban 10 féle cseh sört csapolnak. EGyedül a Krusovicét ismerem közülök, nem is tudom, meddig kéne itt lenni, hogy mindet megkóstolhassam. Egy Podkroncsky Special nevűvel kezdtem, eszméletlen jó volt. Csak pohárral mertem inni, abban reménykedtem, hogy teszek egy kört, aztán visszamegyek egy másfajtáért. De aztán egy fügefabokorról megloptam életem első szem fügéjét (mármint lopott fügéjét), és aztán azzal az izzel a számban már nem esett volna jól visszamenni.
Mindegy, holnap is lesz nap :-)
Meg az anti-lokálpatriotizmusé.
Tényleg.
Gyönyörűen megcsinálták a várost egyébként, az épületek szépek, a fél belváros vadiújan van burkolva. Uránvárosban láttam néhány olyan házat, aminek csak a főút felőli oldalát újitották fel, a mellékutcákban a hetvenes években felhordott szürke kőporozás van még mindig. Meg hát a szállodám utcájában van a kövek között néha harminc centi mély lyuk, csak úgy, simán be van szakadva a járda.
Rengeteg a szökőkút, a csobogó, a mindenféle kis medence és csorgó.
A világszép Zsolnay-kúttal pont szemben van egy roppant elegáns Hollóházy bolt. Egy utcával lejjebb egy Herendy.
Az egész városban egyetlen egy, iszonyatosan lepukkant külvárosi köpködőn láttam a Pécsi Sörfőzde Szalon sörének cégérét. Mindenhol máshol mindenféle nemzetközi és hazai söröket mérnek, csak éppen pécsit nem. Úgyhogy eddig még nem is tudtam megkóstolni, mert oda meg nem mentem be, túl büdös, túl füstös hely volt.
Láttam egy egész jó amatőr előadást a Janus Pannoniuson arról, hogyan darálja be az ember egyéniségét a "kultúra". Kissé, sőt, nagyon szürreális előadás volt. Mondanám, hogy amolyan Fal féle, de nem, mert itt senki nem küzdött az orwellesedés ellen, a főhős szép engedelmesen megtanulta azokat a szavakat, fogalmakat, fordulatokat, amivel tökéletesen beolvadt a tömeg narancssárgájába. Pár szem kekszért cserébe adta fel az utolsó, szó szerint is talpalatnyi egyéniségét, hogy aztán azt a pici fekete földet is beboritsák narancssárgával.
Kaspar az előadás cime, csak olyanoknak ajánlom, akik nem ijednek meg, ha egy iskolai tornapadra, vagy éppen a földre kell leülniük a szinházban. Nekem tetszett egyébként, furcsa volt, de befogadható.
Vesztemre, a városban cseh-hetek vannak, hatalmas sátorban 10 féle cseh sört csapolnak. EGyedül a Krusovicét ismerem közülök, nem is tudom, meddig kéne itt lenni, hogy mindet megkóstolhassam. Egy Podkroncsky Special nevűvel kezdtem, eszméletlen jó volt. Csak pohárral mertem inni, abban reménykedtem, hogy teszek egy kört, aztán visszamegyek egy másfajtáért. De aztán egy fügefabokorról megloptam életem első szem fügéjét (mármint lopott fügéjét), és aztán azzal az izzel a számban már nem esett volna jól visszamenni.
Mindegy, holnap is lesz nap :-)
2 Comments:
At 9:38 de.,
Mélisande said…
Nekem is hasonló benyomásaim voltak a nyáron Pécsről. Szép-szép, de olyan provinciális, hogy na. A kultúrfővárostól meg elég messze volt. Leginkább olyan gazdátlannak tűnt az egész, zavaros volt, lelakott. Szombat délután zárva a belvárosi zsolnai üzlet, és egyéb más galériák is, a város egyik ikonjának számító Nádor szálló be volt zárva, a főtéri cukrászda lepukkant, 80-as évek olcsó stílusában (na, ez legalább egyszer retró lesz). A többi el nem készült projektről meg már mások írtak épp eleget.
At 10:55 de.,
Brünnhilde sziklája said…
Tudod mi tünt mág fel?
Lehet hülyeség, de ez a város egyáltalán nem az, mint aminek mondja magát, vagy szeretné, ha gondolnák róla.
Mediterrán városnak hirdetik magukat, és a természeti adottságok meg is vannak hozzá.
Csak hát éppen az emberek nem olyanok.
Csak egy példa: iszonyatos mennyiségű pékség, látványpékség van. Tényleg, a szálloda 10 percre van a belvárostól, rögtön a szomszédban van egy, és mire a sétálóutcába érek, még négy, csak ebben az egyetlen utcában. És egyikben, de tényleg egyikben sincs lerakva egy kisasztal pár székkel, hogy ott le lehessen ülni öt percre egy rétessel meg egy kávéval. Nem kicsit pedig a boltok, simán elférnének. De az összes marad a meglehetősen szomorú garázsbolt szintjén, ásványviz, dobozos narancslé, keksz, csipsz, vitrinben pár fonnyadt fornetti és előre csomagolt kenyér. Nem is értem, miért irják ki, hogy látványpékség, közük nincs hozzá. Mindig Bécs jut az eszembe, ahol a pékségekben mindig, tényleg mindig van egy sarok, ahova le van téve pár szék, és akár órákat is el lehet ücsörögni egy szelet kuglóffal. Na, az mediterrán életérzés.
Meg az is milyen gáz már, hogy Hollóházy porcelánt árulnak a Zsolnay-kúttal szemben, hát nem?
Most voltam az egyik plázában, az még rendben is van, hogy kinai áruház az egész, de valami borzasztó, ahogy kinéz. Frissen van pedig festve, de a gyöynyörű süttői vörös mészkő burkolat szét van hipózva, mindemellé a lépcsőkorlátokat tulipirosra és jajsárgára mázolták, a falak meg úgy vannak lefestve, hogy ami szöget, kampót, akasztót 1970 óta bevertek a falba, az mind ott maradt, mind le van mázolva. Kivéve, ami időközben kiesett, de annak meg a helye van ott, egyik-másik lyukba az öklöm beférne. És nem, ez nem egy romkocsma, ahol az adja a hangulatot, hogy az elmúlt évtizedek minden érintése ott lebeg a levegőben, nem, ez egy felújitott bevásárlóközpont. Ráadásul mind az összes pár ezer négyzetméter vörös mészkővel burkolva.
Megjegyzés küldése
<< Home