A pánsipok terrorja

Az történt kedden, hogy edzésre menet egy iszonyat nagyon estem a bringával. Éreztem én, hogy nagyot estem, de hideg volt, sötét volt, érzéketlenné volt fagyva az arcom, tükör sem nagyon volt a közelben, sem nem láttam, sem nem éreztem, hogy csorog a vér az arcomon. Azt is csak később láttam, hogy a sisakom megrepedt az ütéstől.
Tökmindegy, éreztem, hogy kicsit le kell ülnöm, igy aztán inkább felmentem az edzőterembe, és megkértem a recepciósokat, hogy edzés helyett had üljek le kicsit. Nagyon kedvesek voltak, kinyitottak nekem egy pihenőszobát, törölközőket adtak, hogy takarózzak be.
Na most azt tudni kell, hogy minden tornateremben, mindig szól valami zene. Én dupla árat is fizetnék, ha találnék egyet, ahol csend van, de ahhoz szerintem meg kéne vennem az egész hóbelevancot, és akkor én dönthetnék, hogy leverem a hangszórókat vagy csak simán kihúzom a konnektorból a hangtechnikát.
Ez még vesztemre egy welness központ is, uszodával, pezsgőfürdővel, mit tudom én még mivel, nem jártam még soha abban a szárnyban. Egy ilyen welnesszes, nyugágyas pihenőszobában feküdtem le, a falon kavicsokról, mécsesekről nagyitott fekete-fehér fotók, nyilván, hogy áramoljon a csi vagy a zen vagy valami ilyesmi.
Az álmennyezetbe épitett hangszóróból meg valami pánsipos zene szól, végtelenitve.
Kábé 5-10 perces a szám, nem tudom pontosan, mert a harmadik ismétlésnél teljesen elveszitettem a fonalat, az időérzékem, a türelmem, mindenem.
Negyed óra alatt sikerült cafatokra szaggatni az idegeimet, a végén már nem tudtam, hogy a pánsip farkasüvöltést vagy fékcsikorgást akar utánozni.
Alig több, mint fél órát birtam, de egy fél napnak éreztem. Agyrázkódástól való félelem ide vagy oda, muszáj volt felkelnem és kijönnöm, mert azt hittem, megbolondulok.
Még szerencse, hogy az izgalomtól azonnal beindult a kiválasztás is, igy aztán hamar felismertem, hogy WC-n csend van, oda hálistennek nem épitettek hangszórót. Igy aztán a zen-súlytotta nyugágyas szoba helyett a műanyag erdei gyümölcstől bűzlő, torokkaparóan illatos klotyón üldögéltem még egy fél órát.
Nem mintha azt szeretném, de mégis inkább a szintetikus tutti-frutti szivódjon fel a nyálkahártyáimon, mint a pánsip visitson a kotyogó agyvelőmben.

Jól vagyok egyébként, a hatalmas monoklitól, az elgörbült kormánytól, az elsőben a nyolcastól és a megégett térdemtől eltekintva kutya bajom, a sisak tette a dolgát, megvédte a fejemet a töréstől.
Mindig mondom, hogy hamarabb felülnék a bringára meztelenül, mint sisak nélkül. És igazam van, tessék.
A pánsipokat viszont be kéne tiltani.