monokli

Iszonyat nagy monokli nőtt a szemem alá.
Ráadásul alattomosan, három nap alatt érte körbe a bal szemem.
Első nap, kedden, a baleset napján még csak egy pici kis repedés látszott a szemöldököm alatt, ahonnan elöntötte az arcom a vér.
Másnap reggelre az egész szemhéjam fuxia-lilába öltözött.
Harmadnap reggelre a monokli körbeért, a szemem alatt is sötétlila, illetve nem is lila, hanem tényleg fuxia szinű karima van.
Az egyik edző odajött, hogy ő dolgozott boxolókkal, azok rutaszkorbint szednek, ha nagyon összeverik őket. Szerinte megfelezi a véraláfutások felszivódási idejét.
Gondoltam, sokat nem veszithetek, sminkkel úgysem tudom követni az óránként növekvő monoklit, a napszemüveg meg még feltünőbbé tenné.
Pont az hiányzik ugyan az önképemből, hogy egy boxolóval vegyenek egy kalap alá, de hát ez van, ennyi idősen már megbékülhettem volna a saját furcsaságaimmal.
Szóval délben patika, rutaszkorbin, 1080 Ft per doboz, napi három szem.
Na most a szer tényleg hat, mert a sötétlila folt átmérője a szemem körül cirka fél centivel csökkent.
Ha nem tekintem, hogy az a fél centis karima, ami eddig lila volt, most citromsárga, tényleg javult a kinézetem.
Már előre félek, mi lesz, ha zöldbe vált a monoklim.
Belül egy kevés lila, fölötte citromsárga, legkivűl meg zsenge búzazöld.
Szép leszek, az biztos.

jah, Grane mindeféle görbüléseinek és egyéb problémáinak kijavitása, plusz egy új sisak 19.000 Ft-ba került.
Na, mit nékem benzinár, hát nem?

A pánsipok terrorja

Az történt kedden, hogy edzésre menet egy iszonyat nagyon estem a bringával. Éreztem én, hogy nagyot estem, de hideg volt, sötét volt, érzéketlenné volt fagyva az arcom, tükör sem nagyon volt a közelben, sem nem láttam, sem nem éreztem, hogy csorog a vér az arcomon. Azt is csak később láttam, hogy a sisakom megrepedt az ütéstől.
Tökmindegy, éreztem, hogy kicsit le kell ülnöm, igy aztán inkább felmentem az edzőterembe, és megkértem a recepciósokat, hogy edzés helyett had üljek le kicsit. Nagyon kedvesek voltak, kinyitottak nekem egy pihenőszobát, törölközőket adtak, hogy takarózzak be.
Na most azt tudni kell, hogy minden tornateremben, mindig szól valami zene. Én dupla árat is fizetnék, ha találnék egyet, ahol csend van, de ahhoz szerintem meg kéne vennem az egész hóbelevancot, és akkor én dönthetnék, hogy leverem a hangszórókat vagy csak simán kihúzom a konnektorból a hangtechnikát.
Ez még vesztemre egy welness központ is, uszodával, pezsgőfürdővel, mit tudom én még mivel, nem jártam még soha abban a szárnyban. Egy ilyen welnesszes, nyugágyas pihenőszobában feküdtem le, a falon kavicsokról, mécsesekről nagyitott fekete-fehér fotók, nyilván, hogy áramoljon a csi vagy a zen vagy valami ilyesmi.
Az álmennyezetbe épitett hangszóróból meg valami pánsipos zene szól, végtelenitve.
Kábé 5-10 perces a szám, nem tudom pontosan, mert a harmadik ismétlésnél teljesen elveszitettem a fonalat, az időérzékem, a türelmem, mindenem.
Negyed óra alatt sikerült cafatokra szaggatni az idegeimet, a végén már nem tudtam, hogy a pánsip farkasüvöltést vagy fékcsikorgást akar utánozni.
Alig több, mint fél órát birtam, de egy fél napnak éreztem. Agyrázkódástól való félelem ide vagy oda, muszáj volt felkelnem és kijönnöm, mert azt hittem, megbolondulok.
Még szerencse, hogy az izgalomtól azonnal beindult a kiválasztás is, igy aztán hamar felismertem, hogy WC-n csend van, oda hálistennek nem épitettek hangszórót. Igy aztán a zen-súlytotta nyugágyas szoba helyett a műanyag erdei gyümölcstől bűzlő, torokkaparóan illatos klotyón üldögéltem még egy fél órát.
Nem mintha azt szeretném, de mégis inkább a szintetikus tutti-frutti szivódjon fel a nyálkahártyáimon, mint a pánsip visitson a kotyogó agyvelőmben.

Jól vagyok egyébként, a hatalmas monoklitól, az elgörbült kormánytól, az elsőben a nyolcastól és a megégett térdemtől eltekintva kutya bajom, a sisak tette a dolgát, megvédte a fejemet a töréstől.
Mindig mondom, hogy hamarabb felülnék a bringára meztelenül, mint sisak nélkül. És igazam van, tessék.
A pánsipokat viszont be kéne tiltani.

égés a köbön

Van ugye ez a BAM! cucc, aminek én lelkes résztvevője vagyok. Olyannyira, hogy hetek óta hirdetem a cégnél, hogy vasárnap reggel jöjjenek, megmutatom, milyen úton megyek Pestről a telephelyre.
Erre pénteken az Árpád hidnál lerobbant Grane. Este fél hétkor nem sok választásom volt, vagy tolom 4-5 kilométert és lekésem az operát, vagy kikötöm valahova és metróra szállok, vagy otthagyom az első nyitva lévő szerelőműhelyben. Ez utóbbit válaszottam, nem is kapom vissza, csak kedden.
Még lemondani sem tudtam a programot.
A libazsiros bödön már hetek óta bent van (múlt hét lett volna, a mai esőnap), paprika, paradicsom, szeletelt kenyér megvéve, csináltam citromfűszörpöt, minden együtt van egy bringás reggelihez, csak éppen bringám nincs.

Amúgy jó napom lenne pedig, délután a Nemzetiben lesznek mindenfélék, többek között beülünk egy Három nővér próbára. Most viszotn sietnem kell le ne késsem a BUSZT!
anyám, borogass

A hét cikke

Most esett meg először Amszterdam történetében, hogy a közlekedési statisztikai adatok szerint számszerűen is többen ülnek biciklire, mint autóba. Az EuroBike közlése szerint 2005 és 2007 között naponta 0,87-szer szálltak kétkerekűre és csak 0,84-szer gépkocsiba a városban közlekedők. hvg

ÁááááÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááÁÁÁáááááÁÁÁááááá

ÁáÁÁáÁÁÁááÁÁÁÁáááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááá!!!!!!!
ááÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááÁÁÁÁáááááááááááááááá!!!!!!!!!!!
Brühühü
hüüppp
HüpP

Hogy a fene enné meg!!
Hetek óta készülök rá, hogy szezonjában, jó olcsón veszek egy kosár padlizsánt, kiveszem a sütőből a rácsot, a hűtőből egy üveg Soproni Szüzet, a fiókból egy doboz gyufát, a másik fiókból egy tekercs alufóliát, egy nagy tálat, egy kis tálat, néhány fagyasztóba való műanyagdobozt, egy hámozókést és a hosszú nyelű csipeszemet, menet közben felmarkolok egy halom hirdetési újságot és mindezen javakkal felszerelkezve kimegyek az erdőbe, rakok egy nagy tüzet, ráteszem a sütőrácsot, a sütőrácsra az alufóliát, az alufólira a padlizsánokat. Sülés közben a hosszú nyelű csipesszel meg-megforgatom, ha körben szenesre égett a héja, a nagy tálba kiszedem, ha kihűlt, a kis tálba belehámozom, az égett héjdarabokat a masszábúl kicsipegetem, majd onnan a finom, füstillatú trutyit bekanalazom a kis műanyag dobozokba, amiket itthon begyömöszölök a fagyasztóba és egész télen lesz finom padlizsánkrémem, amit aztán mindenféle egyéb finomságokkal összekeverek, és vasárnap reggelenként friss piritósra kenve jó étvággyal megeszek.
Uhh.
Szóval mindezt hetek óta tervezem, mert a padlizsán most olcsó, 200 ft körül volt kilója. De hát esőben ugye nem lehet szabadban tüzet rakni, lévén, az eső és a tűz kioltja egymást. Legalábbis az én kis tüzemet biztos kioltja a sűrű őszi eső, szóval csak halogattam, halogattam. Ma aztán végre úgy itéltem meg, hogy száradt annyit az erdő, hogy éghető fát tudjak összeszedni. Kikocogtam hát a piacra, körbenéztem a standokat és majdnem sirva fakadtam; eltünt a picról a padlizsán, szinte egyáltalán nem kapható! Egy helyen volt 250-ért, de az ronda, sebes, foltos, én olyat nem veszek meg, pláne nem elrakni. Két helyen volt gyönörű, méhviaszos, antisztatizáló bútorápolóval fényezett, egyenként selyempapirba csomagolt, de annak meg 600 volt kilója, hát ilyet legfeljebb karácsonyra, vagy első vacsorarandira vesz az istenek lánya, de kilószámra, elrakni semmiképpen.
Hát most itt állok meglőve.



Jah, más:
Mióta ellopták Granét, a céges busszal járok dolgozni és rendszeresen rosszul leszek. A busz gyorsitás közben rángat, kanyarodás közben hol az ablakra kenődök fel, hol a közlekedő folyosóra borulok ki, fékezésnél meg lefejelem az előttem lévő ülés támláját. Nem mindig, de gyakran, és ilyenkor enyhén szédülve, háborgó gyomorral és megviselt idegrendszerrel szállok ki és közben szidom magamban a joy-sticken felnőtt generációt, akinek sem az édes jó anyukája nem tanitotta meg, hogy van némi különbség egy zsák krumpli és egy ember között, sem az édes jó oktatója, hogy máshogy kell vezetni egy buszt, mint egy dodzsemet.
Az egyik sofőrünk egy huszonéves, kigyúrt, agyontetovált, borotvált kopasz macsó, a másik egy nyüzüge, természetes kopasz bácsika. Mindketten a 'slágerrádiót hallgassák'.
Aki helyesen megtippeli, hogy melyik sofőr mögött szoktam rosszul lenni, eljöhet velem biciklit venni.

Hm???

Őt még talán meg tudnám venni a következő fizetésből. Ismeri valaki? Érdemes megvenni, vagy inkább várjak még egy hónapot és szánjak rá többet? A Caprine-val tényleg nagyon meg voltam elégedve. Igaz, drága volt, de szervizre azóta nem is kellett költenem. Olcsó bringáknál szinte 2-3 havonta kell centiroztatni, bowdeneket cseréltetni, sebváltót adjusztáltatni, miegyebet javittatni. Granét egy évben egyszer átnézettem, aztán csókolom, legfeljebb egy-egy defekttel kellett szerelőhöz mennem.
Ez a Gepida tetszik, csak az a kár, hogy 26-os.

Bringa nélkül

nem tudom, mi lesz velem. Egyszerűen elveszitem a mozgási szabadságom, reggel rohannom kell a buszhoz, délután rohannom kell a buszhoz, ha bárhova megyek buszjegyet kell venni, hát nem is tudom, előre ráz a hideg.
Feljelentést nem is tettem, több mint négy éves volt a bringa, fogalmam sincs, hol lehet a számlája. Anélkül meg azt mondja a rendőr, hogy bárki állithatja, hogy volt egy biciklije, akár neki is. Mármint az ügyeletes rendőrnek, akivel beszéltem. Volt hát, azon csinálták őt is, azért lett ilyen faszkalap. Egyébként is, esély nincs a megtalálására, aztán meg, ha lezárják az ügyet, megint úgy járok majd, hogy nem kapom meg a levelet oszt' bilincsben megint visznek be, hogy közöljék velem.
A belem kifordul ettől az országtól, komolyan.
Annak a geciládának meg amelyik elkötötte, a keze száradjon le, jobbat most nem tudok. Ő nyilván kapott egy ezrest, én meg most félhavi fizetésemből vehetek egy új bringát. Arról nem beszélve, hogy Grane is jobb sorsot érdemelt volna, mint feldarabolva, illegálisan felvásárolt fémhulladékként csatornarácsokkal és vasúti sinekkel együtt beolvadni.
Nyugodjon békében, életem első jó kerékpárja volt.

Kommentár nélkül

... kommentelni persze lehet

Nagy ijedtség,

kicsi baj.
Szerencsére.
NNo.
Basszameg.
Elgázoltak.
A járdára festett kerékpárúton, egy üzlet vevőparkolójából jött ki egy autó és oldalról elcsapott. Ő se volt gyors, én is kifelé manővereztem, nagy baj nem történt, eldőltem és a mély átlépőjű női bringa nyerge és kormánya közé betérdepeltem. Rendesen, négykézlábra, ha nincs rajtam kesztyű és vitorlavászon hosszúnadrág, nem sok bőr maradt volna a tenyeremen és a térdemen. Így van egy puklim a bal lábszáramon és a jobb achilleszemen egy araszni, felületi kis karcolás. A bringa első kereke szétment, a pasi elvitt egy szervízbe és kifizette a javítást.
Ennyi.
Illetve hát ennél sokkal színesebb, de most képtelen vagyok többet írni, minden belső szervem remeg, muszáj pihennem egyet indulás előtt.
Majd holnap dühöngök kicsit azon, hogy hova raknak kerékpárutakat, miért nem biztonságosak a kihajtók, miért nem tesznek ki tükröt és hasonlók.
Most lefekszem, mert ha nem, elájulok.

Egy jó nap

:-)) Sőt, hosszú idő óta az első igazán tökéletes nap.
Ugye délelőtt az állás :-))
Még nem is meséltem, hogy amint beleszólt a csaj a telefonba, én már tudtam, hogy megvan a munka :-)) Mégpedig onnan, hogy azt mondta; "Szia, XY vagyok" Hehe, az interjún még magázódva váltunk el, azonnal tudtam, hogy mostantól kolléga vagyok :-))

Délután az időjárás felelős jól dolgozott,hálás köszönet neki. 17.05-kor elállt az eső, viszonylag szárazon értem fel a Hűvösvölgyi útra. Azért csak viszonylag, mert a vízálló, szép banánzöld kilimandzsáró dzsekimben indultam el, ami ugyan lehet, hogy tényleg kizárja a vizet, de én abból semmit nem érzek, lévén, hogy az izzadságot viszont bezárja. Márpedig a Hűvösvölgyi út jó kis kaptató, és ugyebár odáig is taposnom kellett, szóval rendesen csavarni lehetett a kabátbélést mire odaértem.
Az előadás zseniális volt. Ezt a darabot egyszer már láttam, csak akkor a Sziklakórházban adták. Nekem az a helyszin jobban tetszett mint a Pszichiátria, valahogy lidércesebb volt, tényleg úgy éreztem, hogy leszálltam Nibelheimbe. Az előadás viszont rengeteget érett, egészen kiváló alakításokat láttam és hallottam. Most nem részletezném, az a csapat remek színészekből áll. Hihetetlen biztos kézzel adagolják és jó ritmusérzékkel váltogatják a ripacsériát és a mély színészi játékot. Egyik percben még egy vásári komádiában érzem magam, aztán hirtelen olyan indulat csattan fel, hogy zavarba jövök. Olyan zavarba, mintha a szomszédból hallanék át valami sikoltozást és nem tudnám eldönteni, hogy kihívjam-e a rendőrséget. Aztán színházban vagyok megint, röpködnek a poénok, az utalások, örülök, hogy megértem őket. Aztán ott van megint három seggrészeg pasi, Nagy Zsolt még az ingét is leette dinnyével, fordult fel tőle a gyomrom, ez nem játék, ez tükör, csak nyitott szemmel kell belenézni.
És a csapot nagyot fejlődött szájszkreccselésben (Beat-boxing) is, remekül csinálják ezt a részét is a műsornak.
Szóval iszonyú jól szórakoztam, aki teheti, ma (csütörtökön) és holnap (ha jól számolom, pénteken) még megteheti. Én is mennék, de nekem ma estétől négy napos ünnep következik. WoOw, végre, végre, végre egy teljes Ring, négy egymást követő napon.
Most viszont esek össze, basszus, két óra van, ezt hogy csináltam megint??
Igaz, egy óra lett, mire hazaértem. A levegő csodálatosan friss, esőmosta és hársfavirágtól illatozó, egészen elkábított. Jó volt nagyon hazafelé tekerni, méltó befejezése egy szép napnak - és indítása egy újnak.
Akkorákat ásítok, hogy majd benyelem a monitort. Már gömbölyödök is össze ....

CriticalMass

Hoppá, máma van a bringás felvonulás!
Hát erről bizony elfeledkeztem.
Nem tudom mentség-e, hogy számomra a bringázás tényleg nem különleges alkalom, pláne nem ünnep, sőt még csak nem is akció, hanem valóban életforma.
Mivel ma délutánra zeneakadémiai bérletem van, estére meg operajegyem, hát mást nem tudok hozzátenni a nagy közös bringásünnephez, minthogy 3/4 6 körül színházba való fekete selyemnadrágban és gyönggyel kivarrott blúzban, tűsarkú cipőben, szépen kisminkelve, bukósisakban és kukásmellényben fogok átkerekezni a Zeneakadmiáról az Operaházba, a kormányon himbálva a kis színházi táskámat.
Az esemény nem érinti a gyülekezési törvényt, ezért nem jelentettem be és az Andrássy út lezárását sem kértem.