:-))) Jóestét!

Elfáradtam. Tényleg, pedig még nincs vége a napnak. Igaz, közben egy rövid időre nagyon jól éreztem magam, Bacher Iván írásaiból hallgattam felolvasást a Spinóza házban. A nőkről szólt az est, de Bacher sajátos felfogásában persze hogy a férfiakról is. Nem kíméli a gyengébb nemet, minden kis hisztit, ostoba féltékenykedést az orrunk alá dörgöl, leleplez minden női gyengeséget. Lefegyverez, de valahogy mégis lefegyverző.
Haragudhatnék is rá, de annyi öniróniával, mondhatni, öngúnnyal fűszerezi az írásait hogy megbocsátom neki amiért az összes női praktikán átlát és amilyen ronda férfitermészete van, még világgá is kürtöli, megriasztva ezzel a naívabb pasasokat. Bacher nagyon ismeri a nőket, csodálom, hogy ennek ellenére is tisztel minket.

Azért is jó még Bachert olvasni (vagy Gyabronka tolmácsolásában hallgatni), mert ha az embernek nagyon fáj az élet akkor az ő írásaiból rájön, hogy a legcudarabb körülmények között is lehet örömöt, humort felfedezni magunkban. Vagy másokban. Vagy a helyzetben. Vagy legalább egy tányér lencsefőzelékben, amit a babérlevél, a mustár és a pirított cukor mellett pár szem kapribogyóval bolondítottunk meg. Néhány oldal Bacher után a hisztis főnök, a pletykás szomszédasszony, a hűtlen szerető, a folyton lamentáló anyós, a leparkolt hátsólámpa okozta idegbaj is csak egyszerű hajfájás, amit túl lehet élni. Sőt, még röhögni is lehet rajta.
Vagy, a másik oldalról ha nézzük, azt is megtanítja, hogy a legviccesebb helyzetben, a legnevetségesebb emberben is észrevegyük a drámát.
Úgyhogy tessék Bachert (is) olvasni.

Sajna, a saját tanácsom nem tudom megfogadni, énrám vagy 60 oldal szakirodalom vár. Meg hajnali kelés. Uhhh. Holnap olyan leszek, mint a mosott rongy.