:-)) Jóestét!

Találtam egy írást Irakról, Daniel Pipes: Miért lázad Irak? című cikkét a HVG-ben. (Olvassátok el az íráshoz kapcsolódó olvasói hozzászólásokat is, remek keresztmetszetét adja a társadalmunk véleményének)
Ha a szívemre, meg a tapasztalataimra hallgatok (lásd lentebb, a két nappali ezelőtti bejegyzésem, sajnos tudom milyen pusztításokat csinál egy háború), akkor én is azt mondom, amit az Ashima Csoport: KI IRAKBÓL!!!
De aztán elképzelem, ahogy kivonulnak az amerikai (és persze velük a magyar, a lengyel, a stb) csapatok, és az irakiak ottmaradnak a saját belső konfliktusaiknak, haduraiknak, hiányzó közigazgatásuknak, jól fejlett korrupciós hagyományaiknak és a szétrombolt infrastruktúrájuknak kitéve. Magyarul, szerintem a kivonulás után ott elszabadulna a pokol, polgárháború törne ki. Akkor pedig már az ENSZ se tudna segíteni. Na, nem mintha eddig bármit is tudtak volna tenni.
Bizisten nem tudom mi lenne a jobb. Egy eleve hazug indoklásra (ti. az iraki tömegpusztító fegyverek meglétére) alapozott háborúból nem lehet jól kijönni.
Mondjuk, Bin Laden 'békejobbjából' inkább nem kérnék, azt ő úgyis akkor vonná vissza amikor neki jólesne. De hogy az USA-nak nem kellett volna tavaly bemenni Irakba, abban mára már biztos vagyok.
4-5 évente minden ország választ, ki elnököt, ki miniszterelnököt, ki államfőt, minden ország a legjobb tudása szerint, a legjobb képességű vezetőt próbálja megtalálni. Aztán mégis itt vagyunk.

Azon tűnődöm, hogy egy esetleges amerikai elnökváltás után lehetne-e tárgyalni, létezik-e olyan erő, aki le tudná állítani a -szerintem legalábbis- lassan önjáróvá váló iszlám terrorizmust. Létezik-e olyan muszlim vezető, akinek a szavára abbahagynák (el sem kezdenék) egymás gyilkolását a shiiták és a szunniták, abbahagynák palesztinok öngyilkos merénylőik 'beélesítését', és így tovább.
Merthogy ebben az egészben az a legborzasztóbb, Bush (meg Blair, meg mi) sem gondolta végig, hogy olyan háborút kezdett el, aminek a végén nincs kivel békét kötni.
Úgyhogy ebből tényleg nehéz lesz kiszállni.