:-))) szépjónapot, itt a nyár!!!
A lányok nagyon nekivetkőztek, igaz, eddig csak kétféle típust láttam meztelen háttal, vállal: az egyik, amelyikre vastag rinocéroszbőrt égetett a szolárium, a másik, amelyik a keléseit akarja az első nyárias napsugarakkal gógyítani. Gonosz vagyok, tudom, de nem bírtam megállni. A most divatos bugyirózsaszínhez karamellszínű bőr illene, hát, arra még várni kell néhány hetet. Én is nézegettem az ujjatlan blúzaimat, de ilyen tésztafehér karokra... bBrRrrrrrrr, inkább ne. Jó lenne a hétvégén kicsit süttetni magam, nagyon vágyom a napfényre.
Ráadásul a mai napom teljesen pocsékba ment, délig szinte semmit sem csináltam. Azt hiszem fogok beszélni a főnökömmel, hogy péntekenként járhassak 11-re, és maradjak 4-ig. Kettőkor lenne vége a munkaidőmnek, de ma is (meg a múlt héten is, meg azelőtt is) fél kettőkor kezdett ömleni a munka, megint csak háromkor szabadultam el. Ez nem lenne baj, csak addigra nagyon kifárasztott a semmittevés. Ha a jövő héten is ez lesz a program, bizisten feldobom ezt a javaslatot. Minek ücsörögjek ott, ha nincs mit csinálni, utána meg kapkodni kell?

Ma raviólit ebédeltem, vegyes salátával. A "vegyes" ez esetben azt jelentette, hogy a tegnapi káposztasalátát (elárulta a köménymag íze), a tegnapi fejes salátát (elárulta az, hogy már tegnap is ropogott a fogam alatt a homok), és a tegnapi uborkasalátát (elárulta az, hogy az uborkaszeletek enyhén nyúlósak voltak) feljavították egy kis reszelt sárgarépával, meg ezt az egész cukros-ecetes-köménymagos borzadályt leöntötték egy kanálnyi cukros-ecetes-majonézes borzadállyal.
Úgyhogy blogolás után megmosok és ujjnyi laskára szeletelek egy fej salátát, hozzágyalulok egy kígyóuborkát, belenyolcadolok 4-5 szem paradicsomot, ollóval belevagdosom egy nagy csomó újhagyma ropogós zöldjét. Két pohár kefírbe belereszelek 8-10 deka márványsajtot, hozzákeverek egy teáskanálnyi bazsalikomot, loccsantok bele egy kis olívaolajat, és ezt a kettőt, a salátát meg az öntetet külön-külön, jól lezárt edényben beteszem a hűtőbe. Egy csirkemellet szépen felszeletelek, meglapogatom egy kés fokával és bekenem egy gerezd zúzott fokhagyma, pár kanál olívaolaj és teáskanálnyi mustár keverékével. Holnap a husit roston, hirtelen kisütöm, megszórom frissen őrölt borssal, melléteszem a salátát és leöntöm a márványsajtos öntettel.
Dehogy fogok én menzasaláták miatt boszankodni, ugyan kérem!
Desszertnek mákos tészta lesz, de nem porcukorral, hanem eperlekvárral. Már ha megismerem, mert amilyen trehány vagyok, nem cimkézem a befőttjeimet. Mondjuk, nem nagy tragédia, a mákos tészta szilvalekvárral sem rossz.
Este még jövök politizálni, de most kicsit konyhatündérkedek, meg olvasok. Elfáradtam, hosszú volt a hét.