:-)) Szépjóestét!

Antipolgár létemre kis olvasgatással (meg jó kiadós szunyókálással) töltöttem a szombat délutánt. Tyúkperek országa címmel jó kis írást találtam a 168 órában. A saját bőrömön is érzem hogy a be nem tartott megállapodások, a zsebszerződések, a birtokháborítások, a kontárok és az évekig húzódó perek országa vagyunk. Néha rettenetesen kiszolgáltatottnak érzem magam a saját munkáltatómmal, sőt még egy villanyszerelővel szemben is (bár ez előbbiek az elmúlt 5-6 évben korrektek voltak velem, de ez lehet csak a 7-bő-7-szűk esztendő periodikája, mert előtte bizony nem mindíg voltak azok).

Meg egyébként is. Egyre világosabb számomra, hogy a jog az esetek egy részében nem megoldás, tudniilik nem éri el a célját: nem tart vissza semmitől. Az a csatornatisztító aki abból él hogy kiszállási díjat kér, majd közli "hogy ehhez a munkához nem megfelelő a gépe de megadja egy kollégája számát" -aki másnap szintén felszámolja a kiszállási díjat- jogi úton aligha megfogható. Mint ahogy azzal a szülővel sem lehet bírói úton boldogulni, aki a láthatással meg a gyerektartással tartja sakkban az ex-ét.
A bírói úton történő jogérvényesítésből kiszorul a kárenyhítés, ráadásul a megtagadott szolgalmi jogért vagy a tönkretett szülő-gyerek kapcsolatért nem kárpótol az, ha a kárt okozót elmarasztalja a bíróság, a konfliktus pedig bármikor újra kirobbanhat. Mostanában megfodult a kezemben pár könyv a mediációról, nekem nagyon tetszik hogy nem a büntetésre, hanem a konfliktus megoldására és ha nem is a felek tökéletes összebékítésére, de legalább egymással való elfogadtatására törekszik.
Megkeresi hogy a szomszédok miért is haragszanak egymásra, megpróbálja feloldani a haragot, és felismerteti az egyikkel azt, hogy engednie kell a szomszédot beállni, a másikal meg azt, hogy ne éljen vissza a szolgalmi joggal, és adja vissza azt a húsz centit a kocsibeállóból.
Vagy a láthatást megtagadó szülők esetén rá lehet vezetni mindkét felet, hogy ne a gyereken keresztül tegyenek keresztbe egymásnak.
De rengeteg egyéb alkalmazási lehetősége van még ennek a technikának, aminek -olvasmányaim alapján- fő eszköze a beszélgetés, a beszéltetés és a megoldáskeresés, az egészséges kompromisszum.
Böngésztem egy kicsit:
Már ügyvédek is csinálják, de ügyeljetek arra, hogy a mediátor nem kérhet százalékot, fix óradíja van, hogy ne legyen érdekelt a végeredményben!
Eörsi Mátyás szerint a mediátor sem nem ügyvéd, sem nem bíró, sem nem pszichológus. Csak hatékony.
A családi és egyéb kis perpatvarok mellett társadalmi konfliktusok feloldására is alkalmas.

Szóval, csak azt akarom mondani, hogy ha valami problémátok van, akkor mielőtt bíróságra mentek, érdemes megpróbálkozni a mediációval, például itt. Persze, az még jobb, ha nem fajulnak a dolgok odáig, de hát az ugye nem mindíg csak rajtunk múlik.