Brünnhilde szikláján

Valló világ

2004/04/24

Jóreggelt! :-))

Visszaütött hogy tegnap úgy leszóltam a nőtársaimat, a nyár meggondolta magát és bőrig áztatott. Mackónadrág meg favágóing volt rajtam, mind a kettőt csavarni lehet. A vége felé már a cipőmben is jól hallhatóan cuppogott a víz. Ez van, biztos rászolgáltam.
Amúgy nem bánom az esőt, ha így folytatódik, hamarosan el lehet indulni szegfű-gombászni.

Nagyon szép most minden, olyan illatok vannak a levegőben hogy egész elbódultam. A legjobban a rügyező nyárfákat szeretem, ha meg akarjátok tudni hogy milyen, akkor most keressetek fel egy nyárfaligetet, mert csak pár napig lehet érezni a rügyek mézgaillatát.

A Homo Rómaicus faj újabb három példánnyal bővült. Három tüneményes öreglánnyal, a "halásznadrág-kommandósokkal". Hatvanon már túl lehetnek, térd alá érő bő sortot, vagy szűkebb halásznadrágot viselnek, surda-kalapot, és bringán érkeznek. Mind a hárman rövidre vágott frizurát hordanak, kettőjüké hófehér, a harmadik barna. Ma mind a hárman egyforma sárga esőkabátban voltak, de alul kilógott a halászgatyó :-))) Remekül elszórakoznak, jeges kávét isznak vagy kapucsínót, szemmel láthatóan élvezik az életet. Ha van olvasóim között olyan sportos életmódot kedvelő úr aki szívesen elkortyolgatna velük egy kávét, az szombat délelőttönként, 10 óra körül kolbászoljon a rómain, előbb-utóbb összefut velük.

Most igen erős vitában vagyok a jó lelkiismeretemmel, nem tudom eldönteni hogy egy kávét főzzek-e, vagy inkább bujjak vissza a paplan alá felmelegedni és szunyálni egy órácskát.
Ilyenkor jövök rá, hogy milyen gyenge jellem vagyok.