:-) Jóestét!
Ez a hét nem tartozott életem legsikeresebbjei közé (már ha egyáltalán létezik ilyen fogalom), a hétvégét próbálom kicsit kellemesebbé tenni.
Ma este egy kis Táncszínház volt, Frenák Pál koreográfiáját, a Csajokat mutatták be. volt már egy első rész, a Fiúk, azt sajnos nem láttam.
A beharangozó szerint a tudattalanunkat (mármint nekünk, nőknek a tudattalanunkat) elemzi a darab.
Ami nekem lejött, az a szépség - anyaság - biztonságkeresés - gyönyör közti egyensúlykeresés, közbe-közbe egy kis oldalvágással a tóksókon szocializálódott média-macák és pletykazsákok felé (akik meg is érdemlik azt a maflást, amit a koreográfustól kapnak).
A koreográfia központi helyen kezeli a szexet, a meztelenséget. Életemben nem hittem volna hogy színpadképesnek fogadok el pucér balettáncosokat, de van helye a meztelenségnek, része a dramaturgiai élménynek.
Frenák fantasztikus táncosnőket(?) válogatott össze. Olyan kegyetlen mozdulatsorokat alkalmaz, amik a végletekig kihasználják az emberi test lehetőségeit. Hogy mást ne mondjak, a térdvédő szerves része a kosztümnek.
Persze, én fenntartom magamnak a jogot, hogy másféle nő legyek. De szerintem Frenák is tudja ezt.