:-) Szépjóestét!

Az a kis mosoly-jel csak megszokásból van kirakva, úgy ki vagyok szipolyozva, hogy még nyögni sincs erőm.
Péntekenként (vagy máskor is, csak péntekre már elfáradok?) olyan az iroda, mint egy arab piac: mindenki mond valamit és mivel mindenki egyszerre beszél, senki sem ért egy szót sem. Emiatt persze mindenki egy kicsit hangosabban beszél, annyira, hogy a végére egy olasz nagycsalád parázs perpatvarában érzi magát az ember. Rémes volt, komolyan mondom, délre már rongyokban lógtak az idegeim.
Ráadásul nem tudom rávenni a főnökasszonyom, hogy ha diktálni akar, akkor menjünk be az ő szobájába, ne a titkárság ricsajában próbálja magát megértetni. De mindig azt mondja, hgoy csak egy pár mondat, azért már nem érdemes. Naja. Az a pár mondat kereken 3 órát vett el ma tőlünk, 10-től 1 óráig tartott, mire isten tudja hanyadik nekifutásra sikerült befejeznünk egyetlen levelet. Az a legborzasztóbb, hogy az ember ideje haszontalanul szétfolyik, viszont halálosan elfárad a kapkodásban és ricsajban.
Ráadásul ebédelni sem tudtam elmenni, a szemem majd kiesett az éhségtől.
Mondjuk, ez nem is árt. Ma a barátnőm megállapította, hogy akkora vagyok, mint egy ház. Az előbb tartottam egy békéltető tárgyalást a tükrömmel és meg kellett állapítanom, hogy nincs neki igaza. Közel sem vagyok akkora mint egy ház. Csak akkora vagyok, mint egy nyaraló :-))
Azért megfontolok egy kiadós tavaszi fogyókúrát, van egy csomó negyvenes nadrágom, jó lenne beléjük visszafogyni.

A délutánom kicsit már jobb volt, a barátnőmmel indultam el, mondta, tud valami cipőboltot, leárazás van, menjünk nézzük meg. Aztán csak nem jutottunk el odáig, még előtte bementünk egy szalamander boltba. Körbenéztem, felnyúltam egy polcra és levettem egy kis fekete bokacsizmát. Teljesen sima, semmi díszítés nincs rajta. Az orra se nem túl szögletes, se nem túl kerek, a sarka három - négy centis rétegelt. Bundabéléses. Jóformájú csizmácska, olyan puha bőrből, hogy kesztyűnek is elmenne. Felpróbáltam, mintha nekem tervezték volna, a talpa is jó, stabil járás esett benne. Harmincezerről volt leértékelve felére. Nem volt nálam annyi pénz, a barátnőm fizette ki kártyával, majd hétfőn megadom. Majdnem vettem még egy bakancsot is, világosbarna, zetortalpú - mégis könnyű, rugalmas kirándulóbakancs, puha bőrbéléssel. Ötvenezerért, szintén féláron. A nyálam majd elcseppent utána, de ez már nem volt a méretemben, pedig holnap visszamentem volna érte. Drágának drága, de nekem vannak drága cipőim, amiket már hetedik - nyolcadik éve nyúzok és még mindig nem szégyellem felvenni őket, mert szépek. Szóval, a fülembe lett téve a bogár, akarok egy ilyen bakancsot.
Egyébként csak most, itthon jöttem rá, hogy életemben először vásároltam a Váci utcában. Ezért érdemes barátnőkkel mászkálni, egyedül eszembe sem jutott volna bemenni.

Nem tudok koncentrálni, kihullanak a szavak a fejemből.