:-) Szépjóestét!
A blöki jóllakottan hortyog (zöldséges rizságyon sült csirkefarhát, mióta kiderült hogy allergiás a száraztápra, neki mindig főzök -egy hétre előre-, még akkor is ha magamnak nem, de ezt most hagyjuk), szóval a kutya kielégítve, én meg csak azért ugrottam be ide, hogy megörökítsem a jövőnek az informatikusaink hihetetlen empátiáját. Szobrot nem emelhetek nekik, hogy a galambok összekakálják, hát kénytelen vagyok itt kipellengérezni őket.
Máma ugyanis feljött két helyes fiatal fiú, hogy akkor mondja el nekik is, hogy mit akarok.
Tulajdonképpen semmi különöset, csak javasolnám, hogy vegyék figyelembe azt, hogy a felhasználók többsége nem tud különbséget tenni a vincseszter meg a szerver között, ezért az office alkalmazásokban átállítottam az alapkönyvtárat. Ha valaki a mentés gombra kattint, akkor nem a vincseszteren lévő dokumentum mappát, hanem alapból a szerveren elhelyezett, az ő nevét viselő könyvtárat ajánlja fel. Tud menteni máshova is, ha akar, de miért akarna, amikor az a mappa van neki kejlölve? Megszünt az osztályon a káosz, ha valaki megir valamit, akkor az könnyen (na jó, könnyebben) megtalálható. Kicsit molyolós munka megcsinálni, de megéri, mert utána rend van.
Mit mondtak erre az ifjú titánok, na mit?
Hát azt, hogy az ő dolguk nem az, hogy a dolgozókat megtanítsák a fájlkezelésre, hanem az, hogy biztosítsák a tárhelyet. Keresse ki a dolgozó magának a könyvtárát.
Mondtam nekik, hogy egyrészt senki sem szeret négyszáz könyvtár között keresgetni, másrészt meg sokan tényleg nem érzékelik a különbséget, de csak hajtogatták, hogy a dolgozók informatikai képzése nem az ő dolguk. Aki nem ért a számítógéphez, az ne dolgozzon számítógéppel. Pont. Fellebbezésnek helye nincs.
Hát kérem.
Ebben igazuk van. A dolgozóknak tényleg érteni kéne -valami minimális szinten legalábbis- a fájlkezeléshez.
Szerintem is vannak sokan, akiknek kár háromszázezerért másfél gigaherzes gépet adni, elég lenne nekik harmincezerért egy elektromos írógép.
Kétségtelenül így van.
Hanem, van egy régi mondás: a vevőnek mindig igaza van.
Kiegészítése: a vevőnek joga van hülyének lenni, és még akkor is neki van igaza.
És mivel a rendszergazdai és az informatikusi munka szolgáltatás -ami közeli rokonságban van a kereskedelemmel-, hát bizony, a felhasználónak is mindig igaza van. Sőt, még hülyének lenni is joga van.
A srácoknak meg van pár évük, hogy megtanulják: néha lehet engedni a szakmai gőgből és kicsit átmenni gyógypedagógusba még akkor is, ha netán idegesíti őket a hülye felhasználó. A hülye felhasználó tényleg idegesítő, de egyrészt, ha megtanítják valamire akkor már nem hülye, másrészt meg fizet. A szolgáltatónak fizet. A szolgáltatásért fizet, ami nem csak a tárhely biztosítása, hanem az ott való eligazodás megtanítása is. Vagy ha a négyszázból mondjuk kétszáz dolgozó tényleg taníthatatlanul hülye a számítógéphez, akkor tessék úgy beállítani az alkalmazásokat, hogy ha véletlenül rákönyökölnek a billentyűzetre, akkor se potyogtathassák le ide-oda a fájljaikat.
De most komolyan: hát erről szól a rendszerszervezés is, a minőségbiztosítás is, hogy az emberi erőforráshoz igazodva, azt a legjobban kihasználva és kiszolgálva tervezzük meg, szerezzük be, alakítsuk ki a gépparkot. Minden szakmában! Olyan nincs, hogy a gépek maguktól dolgoznak, mindegyik előtt ott ül egy ember. Okosabb vagy hülyébb, ügyesebb vagy mulyább, könnyen tanuló vagy keményfejű, de valamilyen ember ott ül, és nekik az a dolguk, hogy ezeket az embereket alkalmassá tegyék a rendszer használatára.

Nna, ez jólesett.
Most megyek és megnézem a nyóckert.

(a rádióban éppen Orbán alternatív szavazatszámláló rendszerre tett javaslatát boncolgatják. Erre még visszatérnék, szintén rendszerszervezési és információkezelési szemszögből. Ez a "szakmaiség" (cöcöcö) persze nem fog megakadályozni abban, hogy a végén ne oda lyukadjak ki, hogy aggódom a demokráciánkért. De mostanra elég, nem akarom lekésni a mozit.)