Jól megalapozták a hétvégém.
Először, az egyik ügyintéző akadt ki azon, hogy miért neki kapcsoltam egy ügyfelet.
Mondom: az ügyintéző azon háborog, hogy a titkárnő ügyfelet kapcsol neki.
Aztán, ami nagyon durva, egy nő a lábamra lépett a buszon. De nagyon: ő tűsarkúban volt, én szandálban, pont belépett két lábujjam közé, vitte a cipősarkán nem csak a harisnyám egy darabját, de a két lábujj közti bőrből is egy kis cafatot. Iszonyúan fájt, majdnem elájultam. És még ordibálni se tudtam, mert végülis nem tehetett róla, rángatnak a buszok, bármikor egymás lábára léphetünk. Akár én is letiporhattam volna valakit. Az egyetlen különbség, hogy az én gumisarkú szandálom se el nem töri, se pépesre nem tiporja senkinek a lábujját, a qrva tűsarkú meg igen.

Viszont megvan az indexem és már alig van benne üres rubrika. Matekok + szigorlat, két programnyelv (elmélet + gyakorlat) és azok, amiket már megirtam, csak a jegyet várom rájuk.

Nagyon fáj a lábam.

Más:
ez még tegnap estéről maradt el, nem működött a blogszpot és ilyenkor a fórumba írok:
A nap híre (már abból a kevésből, ami egy vizsga és egy esti másodállás mellett eljutott hozzám):
A szabad demokraták azt kérték az MSZP-től, hogy több jelöltet nevezzen meg az államfői posztra, akik közül kiválasztható a mindkét fél számára elfogadható személy - közölte Pető Iván, a liberális párt tárgyalódelegációjának tagja a koalíciós pártok első hivatalos egyeztetése után csütörtökön. -
Nos, ami nekem ebből megragadta a figyelmem, az a "koalíciós pártok első hivatalos egyeztetése után" mondatrészlet.
Hm. Hm-hm.
Nem tudom eldönteni, hogy most annyira demokráciát játszanak-e, hogy közel egy évnyi üzengetés után is úgy tesznek, mintha egyeztetnének, vagy tényleg annyira ostobák, hogy valóban csak most akarják megszülni, hogy kit jelöljenek...
hagyjuk. Tényleg hagyjuk.
Unom ezt a hajcihőt..