:-)) Virágos szépjóhónapohóóóóótt!
Jajj.
Nyugdíjastaligán hazahúztam egy zsák szárazbetont. Negyven kilót, vagy másfél kilométerről. Azon, hogy én bírtam nincs mit csodálkozni, olyan vagyok mint egy igásló. Hanem a taliga! Vagy húsz éves, összecsukható alkalmatosság, tizenkét centis átmérőjű műanyagkerékkel. Hiába, a szovjet ipar mégiscsak tudott valamit :-))) Fogtam a boltban egy egyenpólóst és megkértem, hogy némi kartonpapírokkal körbeerősítve gumopókozzuk fel a zsákot a vázra. Nem túl bizalomteli pillantásokat vetett rám, de mivel a vevőnek mindig igaza van, hát csinálta amit kértem. A hátam mögött szerintem meszelt egy kicsit a homloka előtt, hogy meg van zakkanva a csaj.
Tulajdonképpen igaza van, tényleg meg vagyok zakkanva, de nem tudok másmilyen lenni.
Az egészre egyébként csak azért volt szükség, mert a lila akácom nagyon hirtelen nőni kezdett, gondoltam csinálok neki egy pergolát. A hosszú kerítéskarókat és a keresztgerendákat már hazacígöltem, csak be kell ásni és némi betonba beágyazni, hogy jó erős legyen. Gyönyörű lesz a dúsan virágzó lilaakáccal, és ami a legfontosabb, nyáron vet majd némi árnyékot az ablakom előtti járdára. Az úgy fel tud forrósodni, hogy a tojást meg lehetne rajta sütni. Régóta tervezek már valami árnyékoló féleséget, hát ennél szebbet elképzelni sem tudok. Illetve tudnék, egy kétszer ekkorát, a másik oldalról klematisszal.

Most mennem kell dolgozni, ráadásul gyorsan, mert este megint színház.