:-) Szépjóestét!

Szóval Ivanov.
Csehov írta, úgyhogy rossz már eleve nem lehet.
Igaz, az sem kötelező, hogy nagyon jó legyen.
igaziból nincs a darabbal semmi komoly gond, az, hogy a földbirtokos oroszok kórházi folyosóra emlékeztető, olajfestékkel festett falak és szedett-vedett bútorok között élnek, nem oszt, nem szoroz. Pláne nekem nem, aki újabban kezdek beleszeretni az eszköz és díszlet nélküli színházba. Szóval a díszlettől akár el is tekinthetünk, ugyan, valamit a néző fantáziájára is rá lehet bízni, nem? Végülis a darab a lényeg, a tragikomédia, a főszereplő kiégettsége (vagy depressziója), a főhősnő álmodozásából kifejlődött naív áldozatvállalás és a többi karakter hatása a történetre.
Csak valahogy ellentmondásban van egymással az egész. A kopár háttér sugallja a reménytelenséget, értem én, de ha már ennyire felnőttként kezelnek ebben, akkor miért olyan szájbarágós a színészek játéka? Itt aki sír az nagyon sír, aki szívinfarktust készül kapni az nagyon dörzsöli a mellkasát, aki -magát becsületesnek gondoló- erkölccsősz az nagyon csőszködik, aki részeg az nagyon részeg, aki undorodik magától az nagyon undorodik, aki idióta az nagyon idióta. Szóval valahogy túl van spilázva a játék, amikor röhögtetni akarják a nézőt akkor nagyon röhögtetik, amikor meg döbbent csendet akarnak elérni akkor azt túl hosszúra nyújtják. A szerző iránti tisztelet is túlteng az alkotókban, imitt-amott bizony nem ártana kicsit húzni a szövegen. Szegény Ivanov majd tíz percen keresztül anyaszült meztelenül utálja magát a félhomályban, hát nincs az a színész, aki ennyi időt ki tudna tölteni tömény önsajnálattal. Így aztán a pőrére vetkőztetett ember önarcangolásának ábrázolása helyett a jelenet átcsúszik egy csupasz fenekű pasi nyafogásába. De más jeleneteknek is jót tenne a rövidítés, ez csak a legfeltünőbb példa.
A tragikomédiákban az a "jó", hogy a néző röhögés közben is várja, hogy történjen valami szörnyűség. Ez a várakozás, az előadás ébresztette érzelmi hullámvasút jelenti a színházi élményt.
Én ma este nevetés közben csak azt vártam, hogy legyen már vége, tapsolhassak és jöhessek haza blogot írni.


Más:
A Centrum a politikai elit leváltását sürgeti NOL
de erről majd holnap, nem kéne a klaviatúrára borulva elaludnom.