huhuuúú, a mai nap a pénzköltés jegyében telt.
Munkából jövet útba ejtettem a Szent István teret. Első megálló egy Libra pavilon: Bacher Hogyan kell bánni a nőkkel?-je, Coelho The devil and Miss Prym-je (angolul) és itt akadtam rá a nap fogására is. Benyúltam egy könyvkupac alá, megfogtam egy könyvet és mi akadt a kezembe, na mi??
Hát Marquez 100 év magánya, angolul!! Bezonyám!!
A három könyvön mindjárt megtakarítottam 740 Ft-ot.
Bóklásztam tovább, itt is belelapoztam valamibe, ott is. Az egyik kiadónál matematikusok és fizikusok művei és életrajzai voltak kiterítve, onnan nagyon gyorsan továbbálltam.
Polcz Alaine Főzzünk örömmel!-je lapozgatása közben felváltva röhögtem és csorgott a nyálam - 380 Ft megtakarítás a kedvezményen és még ajándékot is kaptam, egy tenyérnyi kis könyvecskét a Fluxus jelenségről. Dunsztom sincs mi az, de majd kiderül - ha valaha lesz időm elolvasni.
Az egyik antikvárium pavilonjánál is az ösztöneimre bíztam magam: Berend Miklósné aranyozott vászonba kötött, 1937-es regénye: Vippári a csavargó asszony. Itt nyílt ki:
Az aggastyán elkomorulva nézte az árnyékot. -jaj... jajj... Ha reám ismer...- vacogott Vippári. Eszelős félelemben kapkodott a tálalószekrény előtt. Az árnyék gonoszul hintázott. A fekete liliomok füzértáncát járta. Vippári lopva apórsára sandított. A főtanácsos rideg szájjal merengett maga elé. Szemét állhatatosan az árnyékra függesztette." Már ez a rövid bekezdés megért 800 Ft-ot, a könyv -az egyetlen "minőségi", vászonkötésű darabként- a hátizsákban landolt a többi mellett.
Eddigre már forrt az agyam. Tavaly is nyavalyogtam azon, hogy a Szt. István tér nagyon el van izélve. Hiába gyönyörű, hiába lenne kedvem rászólni a vasalt sarkú cipőben kopogókra, hogy ehhez a csodaszép márványburkolathoz vászonpapucsot kéne húzniuk mint a múzeumban; ha egyszer olyan a tér, mint egy katlan. Pontosabban, mint egy tepsi. Sehol egy tenyérnyi árnyék, a nap felforrósítja a köveket, az ember 10 perc alatt izzadni, újabb negyedóra múlva pirulni kezd mint egy nyársra húzott ökör. Még forog is, ahogy cikk-cakkban kóvályog a pavilonok között.
Úgy elképzelem pedig, hogy nagy dézsákból pergolákra futtatott klematiszok és tearózsák árnyékában lehet kicsit ücsörögni és olvasgatni, elnyalni egy fagyit ... ilyesmiről szó sincs. Egy városközpontban ne ücsörögni tessenek hanem szájat tátani és fényképezőgépet kattogtatni. Slussz. Ilyen marhaságot, hogy ő hűsölni akar egy dísz téren! Menjen a botanikus kertbe, ha rózsákat meg klemaizéket akar látni. Nna.
Szóval eddigre már nagyon mehetnékem volt, elég ebből ennyi, a Vörösmarthy térre majd kimegyek holnap. Vagy holnap se, mert holnap dolgozom. Mindegy, innen el, nem bírom tovább, egy fagyit akarok, de itt csak proccos, turistáknak fenntartot -és árazott- helyek vannak. A Móra sátránál azért még megálltam pár percre, Janikovszky Éva Ráadás-a és Felnőtteknek írtam-ja nehezítette a hátizsákom - pedig még kedvezményt sem adtak.
De ezzel végeztem.
Szerettem volna pedig még valami Varró Dánielt és Grecsó Krisztián Isten hozott-ját, de elég volt ennyi, még a karácsonyi Apák könyve és Gyűrűk ura is olvasatlanul van az ágy mellett, el innen, el, mert mindjárt csepegni kezd a zsírom.
A metró felé menet vettem magamnak egy jégkrémet - a szivecskés jégrémgyártó "Piros gyümölcsös" termékét. Kábé olyan íze van, mint amikor hajmosás közben csöng a telefon és nekem beszéd közben a számba csorog a gyümölcsssavval dúsított samponhab. Na jó, a fagyi édes volt és legalább hideg.

Mivel még tartott az összesen 1120 Ft könyvnapi megtakarításból, a Lehelen vettem fél kiló epret. Már megmostam, most pihen a hűtőben. Letusolok, belső szépítőszerként megeszem az epret, külső szépítésként rápakolok az arcomra pár szelet uborkát és ledőlök kicsit. Nincs kizárva, hogy úgy maradok. Mire felébredek, olyan szép leszek, hogy a Napra lehet majd nézni, de rám nem :-)))

más:
a klubrádión éppen arról beszélnek, hogy egy szoci képviselő megzsarolt egy fideszes képviselőt, hogy Szili Katalinra szavazzon.
De az is lehet, hogy a fideszes zsarolta meg a szocit.
MOST tekerek át a Bartókra.
le van szarva a politika, könyvhét van, vettem egy csomó remek könyvet, fél kiló eper várja hogy megegyem, egy hét múlva szigorlatozok matematikából, hát nehogy már ilyen baromságokkal rongáljam az idegeim!