:-) Szépjóestét!
:-( Tele van a hócipőm magammal.
Egyszerűen nem értem, hogy miért kell nekem mindig, egész életemben állandóan napi minimum 12 órát dolgozni. Nem vagyok munkamániás, tényleg nem, nagyon jól fel tudnám használni a szabadidőmet: évek óta gyűlnek az elolvasni való könyvek, a kötni való fonalak, a megvarrni való ruhaanyagok, a megnézni való filmek, sőt, még az elcsábítandó pasik listája is folymatosan bővül. Nem beszélve a halogatott vizsgákról és a megírandó emlékekről.
Tényleg nem tudom, miért nem hagyom ott a francba a másodállásom.
Illetve tudom, hogy miért: a nyolcvanas-kilencvenes években annyi szar munkahelyem volt és annyira rosszul fizetettek, hogy csak és kizárólag akkor érzem magam biztonságban, ha legalább két helyről kapok pénzt.
Csak már nagyon kimerültem, halálosan fáradt vagyok, torkig vagyok, ebbe csak tönkremenni lehet.