:-) Szépjóestét!
:-( nagyon fáj a fejem.
Délután dolgoztam, és nekem olyan másodállásom van, ahol remek a szociális ellátás: ingyen van a kávé, van hűtött vizet adagoló automata és van légkondi is. 18 fokra álíltva.
az a helyzet, hogy szétfagytam és a hideg huzat kifujta a fejemből az agyvelőt. Ráadásul járkálós nap volt, kimentem, bejöttem, kimentem, bejöttem, minden alkalommal 15 fok hőmérséklet-különbséget kellett tolerálnom.
Front is van, legalábbis azt jósolták.
Fáj a fejem.

Este megnéztük a Testvéred feleségét... című dán filmet.
Egyértelmúűen művészfilmnek nyilvánították, csak a Puskinban és a Művészben megy.
Nekem nagyon tetszett - de ehhez tudni kell, hogy én szeretem a lassú ritmusú filmdrámákat és szeretem, ha egy filmes alkotó váratlan eszközöket alkalmaz.
Itt például az tünt fel a legjobban, hogy az egyes (érzelmes vagy agresszív) jeleneteket nem kísérte sem szirupos gitárzene, sem bugyborékolós szintetizátorhangok, sem üstdobszóló: a két főhős csókjelenetét, a gyilkosságot, a legfontosabb dramaturgiai fordulópontokat mély csend festette alá.
Fájdalmasan mély, szinte fülsértő csend.
A film egyébként arról szól, hogy egyetlen, fel nem dogozható hiba (itt egy háborúban, kényszer hatására elkövetett gyilkosság) hogyan teszi tönkre egy ember és a hozzá tartozók életét. Meg arról, hogy egy olyan gyerek, akiben nem bíznak, akinek "bezzeg..." testvére van, hogyan lesz potenciális bűnöző és ha egy szikrányi kis bizalmat érez, hogyan lesz belőle stabil, szerethető ember. Sokmindenről szól a film, írnék még többet is, de nagyon fáj a fejem.
Majd holnap.