:-) Szépjóestét!
Kihasználom a hetet, olyasmit csinálok, amit az elkövetkezendő három hétben majd egyáltalán nem tudok: olvasok. Regényt, pontosabban mesét, a Gyűrűk Urát. Kicsit tán vén vagyok már az ilyesmihez, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tetszik - dehogynem, nagyon is. Bár fordulatosnak nem mondanám -a végkifejletet egész biztosra veszem- de izgalmas és magával ragadó. Bennem a mesét már majdnem elfedi az a sok-sok erkölcsi tanulság és mindenféle nemesítő szándék amit Tolkien mester belevitt. Tetszik, ahogy leírja például Gandalf és a sima szavú, behízelgő és bizalomgerjesztő hangú Szarumán párbeszédét - szinte ordít róla, hogy ne higyjünk a mézes-mázos beszédnek amig mögötte fel nem tárjuk a beszélő valódi jellemét (nem aktuálpolitizálok, nem, dehogy, eszem ágában sincs!). Az is érdekes, ahogy az egyes szereplők a hatalmat jelentő gyűrűhöz viszonyulnak: van aki vágyik rá, van akinek az élete értelmetlen nélküle, van aki retteg tőle, van aki ostobaságában észre sem veszi, van aki belátja hogy hiába is tudná megszerezni, a képességei nem elegendőek a megtartásához de olyan is akad aki belátja hogy nem őt illeti. Szóval érdekes regény, a héten szeretném befejezni.
A jövő héttől ugyanis "szabadságra megy" a néni, aki hetente besegít. Ez azt jelenti, hogy jövő héttől három héten keresztül minden áldott este dolgoznom kell - a nappali munkám mellett. Ráadásul Madame Passziánsz is szabadságon lesz, nekem kell őt helyettesíteni. Mondjuk, legalább arr az időre megszabadulok Kekec Asszonyságtól - cserébe viszont a nyakamba szakad az összes telefon, az iktatás, az analfabétáknak szükséges gépelés. Ami nem volna baj, csak közben a saját igazi munkámat félre kell tennem - már feltéve persze, ha holnap úgy meg nem száll az ihlet, hogy két nap alatt e tudom fejezni azt, amire igaziból legalább két hét kéne.
Azért ha valaki ismeri a kifogyhatatlan erőt és fáradhatatlanságot adó tünde-kenyér receptjét, elküldhetné.
Ha valaha, akkor most megint nagyon szükségem lesz a munkabírásomra :-/

Más:
azért én is lógtam máma egy órácskát, ebédszünetben elrohantam a suliba az indexemért. Már vagy három hónapja nem láttam, mindig csak betelefonáltam az indexes néniknek és ők beíratták a jegyeket. Már nagyon vágytam látni a kitöltött rubrikákat és a bepecsételt szigorlatot.
Hát kérem, illlyleeennnnagyon gyönyörű pecsétet még soha-soha nem láttam mint ami az indexem 38. oldalán van.
Bár a pecsét közepe kissé elmosódott, de tisztán olvasható a következő szöveg:
"2005. év 06. hó 10 napján a Matematika szigorlaton Elégséges (2) eredményt ért el."
Szerintem az éjjel odateszem a fejem mellé az éjjeli szekrényre és még a lámpát is égve hagyom, hogy ha felébredek akkor azonnal elolvashassam.
Igaz, fölötte egy olyan pecsét van, miszerint Számítástechnikából jelesre szigorlatoztam, de bánja a kánya, lényeg hogy görbül - és hogy mostmár látom is, fehér papíron kékkel nyomtatva ott a bizonyíték, hogy tényleg sikerült. Eddig ugyanis hittem is meg nem is. Ráadásul a legnehezebb tárgyak (Pascal, OOP) rubrikáiba is bekerültek a jegyek, úgyhogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve!
De most megyek, mert szegény elkábított Frodót elkapták az orkok és én rettenetesen kíváncsi vagyok, hogy az ő egyszem Samuja hogyan fogja őt kiszabadítani. Illetve elméletileg Aragornénak is mostanában kell a toronyhoz érni, úgyhogy jó kis csetepaté lesz ott.