:-)) Szépjóestét!!
A tegnap esti iszonyatos rosszkedv és levertség oka megfejtve: semmi különös, csak azok a szokásos tiszta, száraz, könnyű napok kissé összekeveredtek. Volt már ilyen máskor is, ha nagy stressz ér (matekszigorlat!!!) akkor késik - és legalább kétszer annyira szenvedek. De hálistennek olyan vagyok mint egy bivaly, még letaglózni sem lehet. Már ma jobban voltam, holnapra pedig kutya bajom sem lesz.
Máma végre megint mentem jógára, nagyon-nagyon jó volt. Csak könnyedén, nem erőltettem túl magam. Itt roppan, ott feszül, van ahol szinte beroskad, különösen a térdeim és a combjaim vannak nagyon elmerevedve - de már előre élvezem, hogy pár hét múlva megint olyan hajlékony és rugalmas leszek mint egy nyugdíjas cirkuszi guminő.
Más:
nem vagyok egyedül (pontosabban nem vagyunk ketten a barátosnémmal) a Kekec Asszonyság iránti ellenszenvünket illetően. A nap végén az egyik gyakornoklánnyal együtt indultunk. A liftben sóhajtott egyet és 25 éves létére olyan mozdulattal dőlt a lift oldalának, mint egy 80 esztendős: -jajezanő, olyan fárasztó. Annyi olvasnivalóm lenne, de nem lehet, mindig beszél. Csak néha lenne csendben legalább egy fél órára, hogy legalább két paragrafust egyben el tudjak olvasni... - valami ehhez hasonlót mondott. Pedig ma jóformán bent sem volt Kekec szívemcsücske Aszonyság - délben több mint két és fél órára eltűnt. A maradék időben megszervezte a villámsújtotta tévéje szervízét (házhoz kiszálással, mert nehéz, ő nem tudja becipelni) feljelentette a szomszédja kutyáját mert ha vihar van vonyít, kerestetett az egyik kollégával egy hirdetésfelvevőt mert el akaja a adni a lakását (nem bírja a kutyavonítást). Nálam tízpercenként bejelentkezett egy levéllel, először hogy iktatnám-e ha kész lesz, aztán hogy megírnám-e a borítékot ha kész lesz, aztán hogy mostmár tényleg mindjárt kész, ugye rögtön beiktatom ha kész lesz, aztán hogy bocs, még nincs kész, de most el kell neki menni, majd ha visszajön befejezi és legyek szíves azonnal iktassam.
Egyébként ma nem lett kész a levél. Nyilván majd holnap.
Nem mondtam a lánynak, hogy az az egyetlen megoldás ha kiutáljuk Madam Kekecet magunk közül. Majd holnap elkezdem adagolni. Előbb-utóbb ki kell találni valamit, úgy mégsem lehet dolgozni, hogy közben folyamatosan egy sárga függönyt képezelek magam köré - mert ha nem, akkor azt látom, hogy marokszám tépem ki a haját és a körmeim mélyesztem bele a nyakába .... uhhh.
A tegnap esti iszonyatos rosszkedv és levertség oka megfejtve: semmi különös, csak azok a szokásos tiszta, száraz, könnyű napok kissé összekeveredtek. Volt már ilyen máskor is, ha nagy stressz ér (matekszigorlat!!!) akkor késik - és legalább kétszer annyira szenvedek. De hálistennek olyan vagyok mint egy bivaly, még letaglózni sem lehet. Már ma jobban voltam, holnapra pedig kutya bajom sem lesz.
Máma végre megint mentem jógára, nagyon-nagyon jó volt. Csak könnyedén, nem erőltettem túl magam. Itt roppan, ott feszül, van ahol szinte beroskad, különösen a térdeim és a combjaim vannak nagyon elmerevedve - de már előre élvezem, hogy pár hét múlva megint olyan hajlékony és rugalmas leszek mint egy nyugdíjas cirkuszi guminő.
Más:
nem vagyok egyedül (pontosabban nem vagyunk ketten a barátosnémmal) a Kekec Asszonyság iránti ellenszenvünket illetően. A nap végén az egyik gyakornoklánnyal együtt indultunk. A liftben sóhajtott egyet és 25 éves létére olyan mozdulattal dőlt a lift oldalának, mint egy 80 esztendős: -jajezanő, olyan fárasztó. Annyi olvasnivalóm lenne, de nem lehet, mindig beszél. Csak néha lenne csendben legalább egy fél órára, hogy legalább két paragrafust egyben el tudjak olvasni... - valami ehhez hasonlót mondott. Pedig ma jóformán bent sem volt Kekec szívemcsücske Aszonyság - délben több mint két és fél órára eltűnt. A maradék időben megszervezte a villámsújtotta tévéje szervízét (házhoz kiszálással, mert nehéz, ő nem tudja becipelni) feljelentette a szomszédja kutyáját mert ha vihar van vonyít, kerestetett az egyik kollégával egy hirdetésfelvevőt mert el akaja a adni a lakását (nem bírja a kutyavonítást). Nálam tízpercenként bejelentkezett egy levéllel, először hogy iktatnám-e ha kész lesz, aztán hogy megírnám-e a borítékot ha kész lesz, aztán hogy mostmár tényleg mindjárt kész, ugye rögtön beiktatom ha kész lesz, aztán hogy bocs, még nincs kész, de most el kell neki menni, majd ha visszajön befejezi és legyek szíves azonnal iktassam.
Egyébként ma nem lett kész a levél. Nyilván majd holnap.
Nem mondtam a lánynak, hogy az az egyetlen megoldás ha kiutáljuk Madam Kekecet magunk közül. Majd holnap elkezdem adagolni. Előbb-utóbb ki kell találni valamit, úgy mégsem lehet dolgozni, hogy közben folyamatosan egy sárga függönyt képezelek magam köré - mert ha nem, akkor azt látom, hogy marokszám tépem ki a haját és a körmeim mélyesztem bele a nyakába .... uhhh.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home