:-)) Szépjóestét!
Attól eltekintve, hogy Madame Kekec máma meg akart velem címeztetni egy levelet valamelyik volt szovjet köztársaság Karaganda Tatományába magyarul, egész jó napom volt. Kissé elfárasztott az a fél órás párbeszéd, ami alatt elmagyaráztam neki, hogy a szegény, hat elemit végzett karagandai postás, aki ráadásul cirill betűket tud csak olvasni, aligha fogja megérteni azt hogy Köztársaság, meg Tartomány, de végülis sikerült rávezetnem őnagyságát, hogy utálok dolgozni, halálosan meg vagyok sértve ha bármit el akarnak velem végeztetni és ott szabotálom el a munkát ahol tudom. Rövid fél óra szájtépés után persze belenyugodott, hogy ha már egyszer úgyis továbbadjuk a levelet a fordítóirodának akik ismerik a cirill írást, hát akkor a levél lefordításával együtt majd a boritékot is megcímzik. Mert bizony szégyen vagy nem, én oroszból már semmire sem emlékszem, cirill írással még egy boriték címzését sem merném elvállalni. Az a jóleső érzésem azért megvan, hogy ismerem -és beismerem- a saját korlátaim és a fordítóirodával történő munkamegosztással a levél biztosan odaér a címzetthez.

Mondjuk, nem csak az oroszt felejtem :-(
Máma munka után bent maradtam, nekiugrottam a méréstechnika házimnak és lemerevedtema rémülettől. (itt csak kezdődik, tessenek bátran laponi az oldalt. Ráadásul ez csak az alapismeret része, az én házim ennél bonyolultabb, egy kódátalakítót kell(ene) csinálnom) A négy év alatt ez volt az egyik kedvenc tárgyam, most meg csak néztem ki a fejemből; Ka-no-ni-kus-for-ma???? Ha-zárd-vizs-gá-lat??? Mivan? Mitakarnakezektőlem?
A francba, egy nyomorult elfeledett házifeladat miatt kezdhetem az egészet előlről :-/

Más:
Este megnéztük az Amelie csodálatos élete-t. Bűbájos kis film, nagyon szórakoztató. Majd holnap részletesen elmesélem, hogy milyen az, amikor egy kerti törpe világkörüli útra indul, hogy miért jó, ha az ember minden útjába eső lapos kavicsot zsebre tesz és miért mérgezi meg a szerelmet a féltékenység. Ja, meg még azt is, hogy miért jó WC-ben szekszelni és milyen pocsék érzés lehet, ha valakinek hirtelen megnő a lába és nem fér bele a saját mamuszába. Az öngyilkos aranyhalak és a lábnyomok fényképeit gyűjtő különcökről sem fogok elfeledkezni! (Egy ideig nekem a francia vígjátékot a Kellemes húsvéti ünnepeket! jelentette, és mit ne mondjak, nem kerestem őket túlságosan. De) ez a film, ez teljesen új alapokra helyezte a helyzetkomikumot és a szerethető emberi bumfodiságot. A szerelmi szál kicsit túl hosszúra sikeredett, én néhány bonyodalmat kihagytam volna. Nem sokat, csak annyit hogy kábé 5-6 perccel rövidebb legyen a film. De attól a pár perces túlkomomplikálástól eltekintve az egyik legszórakoztatóbb film volt amit mostanában láttam, teljesen belefáradtam a nevetésbe.

A Bem mozit most inkább nem szólnám le, holnapra hátha megbocsátom nekik hogy vastagon van a szőnyegen a széttaposott ropi és hogy egyáltalán nem kapcsolják be a szellőzést, a harmadik előadásra már valóságos oroszlánszag van a teremben.
De a mozi fikázása és a film további feldicsérése majd holnap.