:-) Szépjónapot!
:-DDD muszáj megírnom, annyira mókás!!
Rajtam röhög a fél irodaház :-DD
Olyan, de tényleg ollyyyannnaggyon fegelmezett vagyok mint egy katona!
Sőt!
Mint egy kommandós!!
Az történt, hogy megszólalt a vészcsengő.
Nekem ez csak annyiban újdonság, hogy a hajón kürt szól, ilyenkor azonnal fel kell venni a mentőmellényt (mert a tengeren legelsősorban megfulladni lehet), egy-két-annyit-amennyit-felmarkolni-bírunk pokrócot (mert nagy hidegben és vizesen megfagyni is elég hamar lehet, pláne ha az ember neglizsében menekül) valamint a fejünkre kell tenni egy sisakot (mert az emberre rá is eshet valami, sőt, urambocsá' fejre is eshet a nagy kavarodásban). Mese nincs, menteni való érték az emberéleten kívül nincs. Se pénz, se útlevél, semmi se fontos, de még a mentőmellény keresésével sem szabad három másodpercnél többet eltölteni, tartalék övek vannak a mentőcsónakban is.
Szóval megszólalt a csengő, a fiatal kollégák néznek rám, hogy most mi van. Mondom nem tudom, de fogják a kabátot (hideg van, mégse kéne tüdőgyulladásban meghalni) fogják a táskát és gyerünk innen. -Hova?- kérdik ők, mondom nem tudom, kifelé az épületből, most, azonnal. Szép fegyelmezetten vonulunk a kanyargós folyosókon, mások toporognak, kérdezgetik egymást hogy mi történt, én meg terelgettem magam előtt a két huszonévest (in death order, please!) és meg sem álltunk a kijáratig. A portán pont akkor beszélt a biztonsági őr a tűzoltósággal hogy hamis riasztás, semmiség, a büfében leégettek valamit azért kapcsolt be a füstérzékelő.
Úgy nézett ránk ahogy ott álltunk kabátban, táskával, utasításra várva, mint aki csodát lát :-DDD

Viszont nagy valószínűséggel mi lettünk volna az egyetlenek, akik épen és egészségesen megússzák ha tényleg éles a helyzet.
Ez van.