:-) Szépjóestét!
Mégiscsak be kell ismernem hogy itt az ősz. Sőt, a tél; átmentem medvébe, a legszívesebben téli álomra vonulnék.
Szinte semmivel nem bírok foglalkozni, minden kiesik a kezemből - és ami ennél sokkal rosszabb, a fejemből is. Csak aludnék, aludnék, aludnék. Az újságokból éppen csak a főcímeket olvastam el én Bacher Iván kesérédes kis írását a népszabóban - be is telt a szellemi kapacitásom, egyetlen betűnyi információt sem lettem volna képes feldolgozni.
Délután aludtam egy hatalmasat, úgyhogy gyűjtöttem annyi energiát hogy este azért elmehessünk moziba.

A Hölgyek levendulában egy kedves, igazi békebeli film remek szinészi alakításokkal. A "békebeli" itt valóság, a készülődő II. világháború éppen csak a rádió hírein keresztül próbál beszivárogni a tengerparti kis falucska szélén álló házba, de valamelyik nővér azonnal kikapcsolja. Mert két idős nővér a főszereplő, egyikőjük a fölös energiáit, másikuk a benne rekedt szeretetvágyat önti rá egy partra vetett, sérült fiatalemberre. Szépen, fokozatosan épül fel a történet, összehasonlíthatjuk az öregember fiatal nők és az öregasszony fiatal férfi iránti vonzalmát. Ja, itt mégis csak beszivárog a világpolitika a történetbe; a féltékeny vén orvos feljelenti a fiatalokat, mert hallotta őket németül beszélni - az pedig 1936 Angliájában már komoly ok a gyanúra.
Nagyon kedves film és igen részletgazdag, apró epizódok színesítik. A főszereplők mellett érdemes még figyelni az undok takarítónőre, Dorcasra is. Az én kedvenc figurám pedig a falusi kocsma hegedűse, akit először azért hívnak a beteg fiúhoz hogy szórakoztassa de aztán kölcsön adja a hegedűjét neki. Az ő arcát érdemes figyelni, amikor a képzett, tehetséges művész játszani kezd a kocsmai zenész hangszerén. A remek szinészi alakításokért, a gyönyörű filmzenéért, és a tényleg békebeli, fanyar humoráért érdemes megnézni a filmet.


nagyon álmos vagyok, jóéjt.