:-) Szépjóestét!
A helyzet még rosszabb, mint gondoltam :-(((
a 428 oldalból eddig 140-et voltam képes többé-kevésbé feldolgozni - és még
sehol sincs a gyakorlás, amire legalább egy napot rá kéne szánni. Ez
testvérek között is mondjuk péntek reggelre lenne meg, nekem viszont szerda
délután van a vizsga, szóval az UV garantált.
Arról nem beszélve, hogy már délben éreztem a mellkasomon a már sajnos
ismerős szorítást, azóta is olyan, mintha egy abroncs lenne rajtam, még a
lélegzetvétel is erőfeszítésembe kerül.
Szóval a helyzet ugyan rossz, de legalább reménytelen is.

Arról nem beszélve, hogy a volt kedvesem valami elképesztő érzékkel
jelentkezik be mindig olyankor, amikor én vagy rosszul vagyok, vagy vizsgára
készülök, vagy mindkettő egyszerre. A nyáron is elbuktam egy vizsgát miatta,
az ősszel is pont az SSADM előtt két nappal jutottam eszébe - naná, hogy
abból is UV lett. Kezdem nagyon unni ezt a macska-egér játékot. Az, hogy
életem nagy szerelme ő volt, még nem jogosítja fel arra, hogy egy évtized
múlva csak úgy unaloműzésből szétbarmolja az életem. A multkor már azt
hittem, hogy megértett, de sajnos mégsem, kénytelen leszek meggyűlölni,
hogy szabadulhassak tőle.
Csak az a baj, hogy még előtte végleg kiöli belőlem a bizalmat. Nincs nehéz
dolga, már így sem sok van bennem, de tán valamit hagyhatna belőle -
legalább egy szikrányi reményt, hogy nem minden férfi szemétláda.
Ugye nem?