:-) Szépjóestét!
Olyan állapotban vagyok, amikor minden fáj.
Este például hallgattam a kedvenc rádióműsorom ismétlését, a Kádár kor kiváltságosairól és kiváltságairól szólt. Olyasmikról, hogy kik és miért kaptak beutalót jobb üdülőkbe, kiknek a gyerekeit vették fel biztosan az egyetemre, kik jutottak be a jobb kórházakba és hasonlók. Hogy voltak-e Bástya elvtársak egyedül a medencékben.
Kár, hogy csak most, az ismétlést hallgatva jutott az eszembe, hogy annak idején nálunk még gimnazistának lenni is kiváltság volt - már persze a szakközepesekhez képest. Én közgazdasági szakközépbe jártam és nekünk se nyelvtanulás, se tanulmányi versenyre felkészítés, de még szalagavatói nyitótánc se járt. Azt is csak a gimnazisták járhatták, ők tanulták be a keringőt, mi csak nézhettük. Minket nem is korrepetáltak ha valami tanulmányi versenyre jelentkeztünk. Én például történelemből jutottam be a megyei versenyre és jobb helyezést értem el mint a gimiseink, holott őket felkészítette a töri tanáruk, én meg csak úgy a saját fejem után tanultam. Nekem akkor ez fel sem tünt, legalábbis nem abból a szempontból, hogy az egyetemre felkészítő gimibe nyilván nem azok a prolik íratták a gyerekeiket, akik az érettségivel együtt valami szakmaféleséget is akartak a kezébe adni, mert egyetemből ugye nem lehet megélni, de könyvelésből, vendéglátásból, varrásból és hasonlókból igen. Nálam akkor ez úgy csapódott le, hogy hát persze, nekem úgyis szakmám lesz, amit extrában tanulok azt csak a saját kedvtelésem miatt tanulom, minek is foglalkoznának velem a tanárok külön.
Szar ügy, hogy az ember már eleve kasztosodásra van berendezve.
Több mint húsz év távlatából egyébként baromság ilyesmin agyalni, azóta legalább féltucatszor fordítottam a sorsomon és egy kicsit mindig jobb helyzetbe kerültem - igaz, a kasztomnak még mindig csak a pereméig jutottam.
Erről majd máskor, nagyon fáradt vagyok, már csak zagyválok össze-vissza.

Egyébként kampány van -már négy éve-, hogy a fene enné meg!