:-) Szépjóestét!
Nna, megvan az egyes.
Nem olyan nagy tragédia, tényleg nem, előre látható volt, hogy három nap alatt nem tudom megemészteni a minimum egy hétre való anyagot. Szerintem még többet is megtanultam belőle mint várható volt, ha van egy csöpp eszem és letöltöm a netről a teljesen hivatalosan fent lévő mintavizsgákat, akkor célirányos készüléssel akár még sikerülhetett is volna. Persze nem volt annyi eszem, ugyan miért lett volna? A hónap végén lesz egy vizsgaelőkészítő konzultáció, arra feltétlenül elmegyek. Ilyen konzultáció után írtam jelest elektrotechnikából, négyest pascal I-ből, szintén négyest fizikából. Úgyhogy gyorsan megegyeztem a tanárral, hogy hamar beírja nekem az egyest, mert a konzultáció másnapján van egy vizsga, abba bele akarok férni lehetőleg úgy, hogy a gépes gyakorlati vizsga után rögtön megírjam az elméletet is. És addig, amig a rendszerben nincs rögzítve a karó, nem enged új vizsgára jelentkezni. Szóval a Delphi nem lesz gond, pláne ha kicsit tudnék gyakorolni is. De bent a suliban olyan gépek vannak, hogy a szemem kifolyik tőlük. 15 colos monitorok, legalább 10 évesek. Pár órát gyakoroltam csak, de alig látok, a szemem ég, majd kifolyik.
Amúgy iszonyú nagy bajban vagyok. Az eddigi, jól megszokott vizsgadrukkom teljesen megváltozott. Eddig is izgultam vizsgák előtt, de az valamiképp segített. Beszűkítette a tudatomat, csak a tantárgyra tudtam figyelni és belül az agyam lüktetésére, megszünt a külvilág, nem láttam, nem hallottam amig a vizsgalapot le nem adtam. Aztán vagy nagy kacagással, énekelni-táncolni vágyással robbant bennem a megkönnyebbülés, vagy fáradtan összelottyadtam, de az már mindegy volt.
Most viszont a szivem össze-vissza kalimpál, a mellkasomon mintha mázsás súly lenne, minden kis zajra összerezzenek és hullámokban tör rám a halálfélelem. Ez a legrosszabb, nem megijedek, vagy hasonló, hanem valóságos halálfélelem tör rám. Hiába próbálok a tanulásra koncentrálni, lazítani, vagy valami kellemes dologra gondolni, nem tudom befolyásolni a rossz érzést, csak akkor múlik el, amikor ő akarja.
Most megyek és teszek pár szelet nyers krumplit a szememre.
Ja, még előtte valamit: ez a Déli Riporter (Úr) nem az a Déli Riport (kampányújság).
Nna, megvan az egyes.
Nem olyan nagy tragédia, tényleg nem, előre látható volt, hogy három nap alatt nem tudom megemészteni a minimum egy hétre való anyagot. Szerintem még többet is megtanultam belőle mint várható volt, ha van egy csöpp eszem és letöltöm a netről a teljesen hivatalosan fent lévő mintavizsgákat, akkor célirányos készüléssel akár még sikerülhetett is volna. Persze nem volt annyi eszem, ugyan miért lett volna? A hónap végén lesz egy vizsgaelőkészítő konzultáció, arra feltétlenül elmegyek. Ilyen konzultáció után írtam jelest elektrotechnikából, négyest pascal I-ből, szintén négyest fizikából. Úgyhogy gyorsan megegyeztem a tanárral, hogy hamar beírja nekem az egyest, mert a konzultáció másnapján van egy vizsga, abba bele akarok férni lehetőleg úgy, hogy a gépes gyakorlati vizsga után rögtön megírjam az elméletet is. És addig, amig a rendszerben nincs rögzítve a karó, nem enged új vizsgára jelentkezni. Szóval a Delphi nem lesz gond, pláne ha kicsit tudnék gyakorolni is. De bent a suliban olyan gépek vannak, hogy a szemem kifolyik tőlük. 15 colos monitorok, legalább 10 évesek. Pár órát gyakoroltam csak, de alig látok, a szemem ég, majd kifolyik.
Amúgy iszonyú nagy bajban vagyok. Az eddigi, jól megszokott vizsgadrukkom teljesen megváltozott. Eddig is izgultam vizsgák előtt, de az valamiképp segített. Beszűkítette a tudatomat, csak a tantárgyra tudtam figyelni és belül az agyam lüktetésére, megszünt a külvilág, nem láttam, nem hallottam amig a vizsgalapot le nem adtam. Aztán vagy nagy kacagással, énekelni-táncolni vágyással robbant bennem a megkönnyebbülés, vagy fáradtan összelottyadtam, de az már mindegy volt.
Most viszont a szivem össze-vissza kalimpál, a mellkasomon mintha mázsás súly lenne, minden kis zajra összerezzenek és hullámokban tör rám a halálfélelem. Ez a legrosszabb, nem megijedek, vagy hasonló, hanem valóságos halálfélelem tör rám. Hiába próbálok a tanulásra koncentrálni, lazítani, vagy valami kellemes dologra gondolni, nem tudom befolyásolni a rossz érzést, csak akkor múlik el, amikor ő akarja.
Most megyek és teszek pár szelet nyers krumplit a szememre.
Ja, még előtte valamit: ez a Déli Riporter (Úr) nem az a Déli Riport (kampányújság).
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home