Uhh, dühöngés következik:
a magyar húsipar úgy ahogy van elmehet a büdös francba!!!
De tényleg!
A múlt héten kicsit nosztalgiáztunk az egyik barátnőmmel. Én felemlegettem a régi tejes kifliket, azt a fajtát, aminek ropogós csücske volt és amit még le lehetett göngyölni. Akkoriban nagyon szerettem a kiflit. A barátnőm pedig a cserkész kolbász után sóhajtozott kicsit. Na nem azért, mintha manapság már nem lehetne kapni, hanem azért, mert ő majd' negyven éve roppant fegyelmezetten fogyókúrázik és nem eszik ilyesmit. No, gondoltam meg is lepem és kísértésbe is hozom, ma a piacon vettem egy vákumfóliás cserkészkolbászt. Hosszú, vékony, sertéshúsból készült füstölt kolbászkák, amit 'csak úgy' én sem nagyon eszek, de gondoltam, felével megörvendeztetem a barátném, a másik felével meg főzök krumplilevest.
No kérem, hát milyen is az a híres cserkészkolbász, na milyen??
Igen, pontosan olyan: szar!
Sőt, még annál is rosszabb, mert ez valami híg püréből készült, ami kifolyik a barnáspiros, celofánszerű bélből. Szeletelni egyáltalán nem lehet, még főve sem, a masszát úgy kell kinyomni a bélből mint egy tubusból. És annyira sós és annyira zsíros, hogy tönkretette a kedvenc krumplilevesem. Ehetetlenül sós lett és vastagon úszik a tetején a piros paprikás zsír. Füstölt íze pedig egyáltalán nincs is. Egyáltalán, a són kívül semmiféle íze nincs.
Szóval tessenek őrízkedni a herz gyár cserkészkolbászától!