:-) Szépjóestét!
jajdelyó, vége a hétnek!!
Vé-ge-a-hét-nek!!! :-))
Munka után azért még bementem egy kicsit gyakorolni, mit ne mondjak, a gép nem ismerte fel a flash-drivomat, feltöltés nuku, mire innen-onnan összebogarásztam pár mintafeladatot már zárt is a számítógépterem. Ez van. Hétfőn délután megpróbálok kicsit hamarabb elkérezkedni. Ha meg tudok csinálni egyben egy példát, akkor szerdán nekimegyek a vizsgának, ha nem, akkor várok még egy konzultációra.

Este megnéztük a Good Night, and Good Luck-ot. Kicsit meglepődtem, én valamiféle dokumentarista politikai thrillerre számítottam. Ehhez képest meglepően visszafogott alkotás, a másfél óra jószerivel egy stúdióban játszódik, senkiből sem válik hős. Nem rossz a film, csak valamivel több történelmi ismeret kéne hozzá, mint ami nekem van az ötvenes évek amerikájáról. McCarthy nevét természetesen ismerem, az akkori amerika kommunista ellenes paranoiájáról is tudok.
Ami nagyon tetszett az az, hogy a rendező képes volt fenntartani a feszültséget úgy, hogy csak az egyik oldalt, a szenátorral szembeszálló újságírókat mutatta be. És amin őszintén meglepődtem, hogy az alkotók jól észrevehetően megbíztak a nézőben. Apró kis részletekből, történetszilánkokból, éppen csak megvillantott magánéleti jelenetekből kell összeraknunk a sztorit. (Én mondjuk kifejezetten szeretem, ha nem rágnak a számba egy történetet).
A film fekete-fehér, kissé 'imbolygósan' van fényképezve, ettől -és a beleapplikált korabeli híradó részletektől- valóban dokumentarista hatása van, de ezen a szitán átlátok. Ami szintén nem baj, értem én, olyan játékfilmet akartak nekem csinálni, amit dokumentumfilmnek érzékelek. Tényleg többet kéne tudnom arról az időről ahhoz, hogy eldönthessem mennyi igazság van benne.
Még egy óriási meglepetés ért, a film végén kiderült, hogy rendező-színész-forgatókönyvíró Clooney csak ürügynek használta McCarthy történetét, a film igazi üzenete a mának szól. Mégpedig az az üzenet, hogy csak a hitelesen tájékoztató, oktató, informáló televízió az igazi. A puszta szórakoztatás, a fecsegés, a problémák bemutatását megkerülő televíziózás a szakma halálát jelenti.
Ez a befejezés úgy ért, mintha leöntöttek volna egy vödör vízzel.
igaz, nem tudom miért, hisz mindig azon nyavalygok, hogy a mai filmkészítőknek nincs mondanivalójuk a világról.
Hát George Clooneynak úgy látszik van, és ezt az üzenetet el is juttatja a nézőhöz.


Más:
iszonyú csúszós az út, hazafelé jövet a barátnőm esett egy hatalmasat. Máma a másodikat, az elsőt délután, akkor az oldalát ütötte meg, most a csuklóját fájlalja. Remélem nem törte el. Nagyon kell vigyázni, reggelre minden tükörjég lesz, csak az menjen ki akinek feltétlenül muszáj - és az is csak jó, kényelmes, nem csúszós talpú cipőben ami tartja a bokáját. A barátnőm eséseit is az okozta, hogy most nagyon sportosnak akar feltűnni és túrabakancsban jár. Csak hát a túrabakancs durva terepre van kitalálva és nem tükörjégre.
Szóval csak óvatosan.
és nem kell szégyellni, ha muszáj, be kell tekerni azt a cipőt egy kapcával, vagy rá kell húzni egy ócska zoknit.
Mi a varrodában, amikor délutánosak voltunk és este tízkor arra léptünk ki a gyárkapun hogy minden jégpálya, szóval olynakor bementünk a raktárba egy zsák szabászati hulladékért és a kis rongydarabokat a cipőnk talpához kötöztük. Mindjárt jobban tapadt, éjjel, a sötét kisvárosban sokkal biztonságosabban tudtunk hazabotorkálni.

Most pedig paplan alá velem, egy ilyen hét után leglaább 12 órát kéne egyfolytában aludnom - amiről ugyebár szó sem lehet.