:-) Szépjóestét!
Úgy elfáradtam, hogy alig bírtam hazajönni. Komolyan mondom, a jobb
csípőmben beakadt valami, vagy megrándult, nem tudom, de rettenetesen fáj,
húzom magam után a lábam, pedálozni is nagy fájdalmak árám tudtam csak.
Nincs mit csodálkozni, harminc ablakot pucoltam meg székre, asztalra, létrára
mászva és 300 négyzetméteren vonszoltam végig egy 20 kilós
szőnyegtisztító gépet. Ilyenkor mindig történik valami, most is sikerült magam
leamortoizálni.

A Bartókon a Figaró házasságát közvetítik a Metropolitenből. Rost Andrea
énekli Suzannét, valami egész kitűnően, tomboló sikere van. Finom, érzékeny
előadás, nem az a körbe-karikába futkosós, ruhacserélős vígjáték, hanem
valódi szerelmi dráma. Ez a Figaró úgy szenved a féltékenységtől, hogy
muszáj sajnálni és drukkolni neki, hogy meg tudja szívatni a feleségére hajtó
Almaviva grófot. Kitűnő előadás.
Valahogy meg kéne oldani, hogy a fürdőszobámban (? hehehe, 3
négyzetméter az egész, még kamrának is csak nagy jóindulattal nevezhető)
legyen valami hangszóró, mert kéne mennem zuhanyozni, de nem bírom itt
hagyni a rádiót. Fáradt vagyok pedig mint a kutya, de már végig várom a
közvetítést.
Egyszer, ha lesz normális lakásom, abban hatalmas fürdőszoba lesz nagy
káddal, külön zuhanyozóval, pici kis szaunafülkével és rendes, normális, jó
minőségű hangfalakkal és fürdés közben zenét fogok hallgatni.