Brünnhilde szikláján

Valló világ

2006/05/22

:-) Szépjóestét!
Tarararaaaammmmm!!!
TaraRAraRAAAAaaaaammMMMMmmmm!!!!
Kész a konyha!!!
Kicsit sárgább, kicsit foltosabb mint ahogy eredetileg terveztem, viszont az én konyhám :-)))
A kis varrógalériát térdelve, hátrahajolva, előredőlve, kitekerve, mindenféle lehetetlen testhelyzetekben festettem, mert az bizony csak 150 centi magas - én 164 vagyok :-(
Minden csontom fáj, egy jó masszázsért a lelkem is eladnám.

Hanem, a szobát már nem akarom ilyen sárgára. Eredetileg egyen vajszínt terveztem, de ha már szép világossárgára sikerült, akkor az pont jó a konyhába, de a szoba ne legyen olyan.
Viszont be van keverve az egész vödör. Vagy veszek hozzá kéket és lesz almazöld, vagy veszek hozzá pirosas-barnát és lesz barackszín. Sajnos falügyileg nagyon konzervatív vagyok, csak pasztellszinekben tudok gondolkozni.
Mit csináljak???

8 Comments:

  • At 11:28 du., Anonymous Névtelen said…

    falban nagyon rendben van a konzervativimus, végül is, állandóan (de legalábbis sokat) látja az ember, az olyan legyen, ami nem zavarja, nem könnyű falat cserélni...
    kac

     
  • At 2:43 de., Blogger Kinga said…

    Juj, en meg minden evben atfestem a falakat a kulonbozo szinmaniaimra :D Kac, sztem ez a legeslegolcsobb lakasdekoralasi mod... Irtozatosan mas hangulatot kap a szoba egy uj szintol.

    En nagyon szeretek vele varialni, mert hogy elbaszni nem lehet. Ha nem tetszik, egyszeruen lefestem mas szinnel...

    Most eppen (na, ez tetszeni fog Brunnhildenek :D) a narancs-voros-eros rozsaszin szinkombinacioban utazom (kisse keleti / indiai hatasra) ... A haloszobank legalabbis ilyen (lesz, ha minden elkeszul, agynemu, kiegeszitok, minden).

    A konyha az egyetlen, ahol meg semmit nem garazdalkodtam...

    A teveszobat meg sotet lilara festettuk...

    A. szobajarol meg mar nem is merek irni...

     
  • At 7:06 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Háát, ha lenne legalább 3 szobám, akkor az egyiket festeném, a másikba átpakolnék az egyikből, a harmadikban pedig laknék. De így, egyetlen szobában, minden középre összezsúfolva, elporosodva, egy hete úgy kell a bugyimat a fóliával letakart komódból előbányászni, mit ne mondjak, egy darabig inkább nem ismételném meg az akciót. A két alacsony kis galériát sem olyan egyszerű festeni.
    Egyébként a barackszínnél maradtam, mert a függönyök és a kanapéhuzat barackszín - világoszöld - sötétkék - mintás.

     
  • At 11:12 de., Anonymous Névtelen said…

    kezdem érezni, hogy a nôknek alapvetzôen nagyságrendekkel több felesleges energiájuk van, mint nekünk. hobbiból csak nô fest szobát. amúgy a franc baszkódjon vele - fôleg, hogy a macskák rendre falramásznak, kinti kerti lábaikkal, így a nyomaik rendesen látszanak. elsô szívbajom úgy 3 napos falnál volt, aztán leszoktam róla. most így rusztikus a falunk.

    én a fehér fal híve vagyok, ha rajtam múlik - márpedig perszehogy rajtam - akkor soha nem lesz színes fal a házban. igen rövisd idô alatt unok meg bármi színt, ha nagy felületen tolakszik rám, a pasztell színeket meg nem nagyon szeretem amúgy sem. egy szín legyen tökös. szóval ez van. a házunk kívülrôl nagyon állat lett ennek következtében, mert sikerült választanom egy tuti sárgát, gondoltam, majd megfakul. aztán ez egy olasz festék és közölték, hogy ez nem fakul. és tényleg nem. és aztán meg gondoltam, koszos lesz. az is lesz, de mosható. szóval marad az élénk szín. olyan, mint a taxi csíkja a blogon.

     
  • At 7:43 du., Blogger Kinga said…

    Nem Zs., nem "folosleges energia". Csak miutan eletem nagy reszet a hazam falai kozott toltom, szeretem magam korulvenni olyan szinekkel es targyakkal, amelyektol joleso erzesem van. A szinek az en eletemben NAGYON fontosak (legalabb annyira, mint a zene). Es hat a hangulatom valtozo. Neha a piros okozza ezt, neha a feher, neha a libafoszold... Es ahogy mondtam, egy hetvege (sem) az egesz... ennyit meger nekem. :D

    Amugy nekem is herotom van a "semmiszinektol". Mindig arra a borzalmas bezs lakberendezesi hullamra emlekeztet, valamikor a 80-90-es evekben (?), amikor mindennek bezsnek kollott lenni, hogy "trendi" legyen... De hat en soha nem feltem a szinektol. (Sztem bizonyos mennyisegu onbizalmadnak kell lenni, hogy bele merj vagni; ha ez nincs, akkor marad a bezs, az a biztos... elnezest az ironiaert, nehogy itten valami bezs-orult megsertodjon, ez csak az en marhasagom.)

     
  • At 8:11 du., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Én is imádom a szineket, de én a blúzaimban élem ki magam és már tudom is, hogy miért. Két napig csak bandázsoltam a galériát, az ablakokat, az ajtókat, hurcibáltam a bútorokat, karcoltam a parkettát... és még mindig nincs kész a festés. Pár évig nem akarnám újra ezt a felfordulást.

     
  • At 6:49 de., Blogger Kinga said…

    Brunnhilde,
    igen, az kimaradt, hogy en alaposan befogom J.-t a pakolasra. Szoval igy azert konnyebb. Oszinten? Egyedul soha nem vagnek bele, csak ha mar nagyon muszaj,de nem fullentek: lehet, hogy meg akkor sem. Ezt me'g nem irtam neked igy, de szamomra elkepeszto az az ero, ami benned van. (Tessen ezt nem csak konkretan, hanem szimbolikusan is erteni, es nem csak erre az esemenyre - festesre, stb. - hanem az eleted folyasara is - mar amennyit ez a blog tudni enged errol.)

     
  • At 7:12 du., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Ajjaj, Kinga, de jó is lenne, ha igazad lenne.
    Az energiaszintem egy lemerült alkálielemével egyenlő. És nem csak a mostani festés miatt. Az izomláz 2-3 nap alatt elmúlik, de az én fáradtságérzetem tán sose.

     

Megjegyzés küldése

<< Home