A hét csalódása :-((
A római lakótelepen fedeztünk fel egy jó kis sörözőt, ahol csend is van és jó kapuccsínót is csinálnak. Vasárnaponként ezt a helyet célozzuk meg, az utolsó pár száz méter a lakótelepen át vezet. Szép, ápolt, fákkal tarkított rét, eső mostanában volt bőven, eleve szatyorral és bicskával felszerelkezve indultam el itthonról. Nem is csalódtam, 10 lépés után majdnem keresztülestem egy óriási csiperkén. No, ahol egy gomba van, ott lesz több is, négykézlábra ereszkedtünk és gondosan, centiről centire átvizsgáltuk a terepet. Mások is szednek arrafelé gombát, az arra sétálók nem lepődtek meg azon, hog ynégykézláb mászunk a vizes fűben. De találtunk nyomokat is, éles késsel levágott gombatönköket. Nem rabolták le a terepet, jutott nekünk is bőven, legalább másfél kiló csiperkét szedtem, a barátném is legalább egy kilót.
Egész úton hazafelé azon álmodoztam, hogy gombalevest főzök, jó sűrűt, tejszineset, sok petrezselyemmel és őrölt borssal, hogy visszanyerjem azt a testmeleget amit a nedves fű kiszívott és a bolond dunai szél kifújt belőlem.
Nno, kérem, hát nem főztem levest :-(
A szatyor gombából 2, azaz kettő darabot tudtam felhasználni, a többi kukacos volt, mindet ki kellett dobni. Mit ne mondjak, ebből leves nem lesz, legfeljebb rántotta, ami csak azért baj, mert itt állok a beindult gyomornedveimmel és semmi olyasmi nincs itthon, amiből levest lehetne főzni. És fázom, még mindig fázom, és ráadásul indulnom kell dolgozni is.
Uhh.