:-) Szépjóestét!
Máma délután, az orovosilag javallott szombat délutáni gömbölyödésem közben csörgött a telefon és egy kedves barátom felajánlott két jegyet a ma esti Producerek bemutatóra. A II. szereposztás premierje volt, mjüzikel, ajjaj, naná, hogy kaptam az alkalmon, az ilyesmiknél hónapokig kell várni egy jegyre - már persze ha akarok rá jegyet szerezni. A Madáchba nem nagyon szoktam akarni, de ha már kínálják, akkor persze, mjüzikelre is elmegyek, hát miért is ne, kíváncsi természet vagyok, mindenbe bele kell kóstolni.

Hát kérem, őszintén meglepődtem, hogy ilyen szart még csak nem is hogy sikerre lehet vinni, de az úri közönségnek "színvonalas szórakozásként" el lehet adni.
Valami hihetetlen lapos viccek gyűjteménye a darab, komolyan, a Mikroszkóp szinpad és az irígy hónajjmirgy sütöget el ilyen poénokat, hogy "ha már van hátsód, az vigyen előre", "minden kritikus meleg" és hasonlók. Az ismertető úgy adja elő, hogy a darab a sóbiznisz világáról szóló szatíra.
Most mit ne mondjak??
Ha szatíra lenne, akkor nem ilyen gagyi esztrádzenét szereztek volna hozzá.
Jobb zenei alapokkal talán valóban szatírának fognám fel, de így egy innen-onnan összeollózott elemekből kutyult katyvasz csak a darab. A melegeket az Őrült nők ketrecéből, a cinikus producer figuráját a Chicagóból nyúlták le. A szerencsétlenkedő kis könyvelő is ismerős, százszorosan is, hogy a kanapé felé kacsintgató kezdő szinésznőcskéről már ne is beszéljünk. Az sem a humor non plus ultrája, amikor két földön fetrengő, egymást csépelő férfit látva a szobába belépő buzik elismerően csettintenek. Egyáltalán, abban sincs semmi kacagni való, ha egy férfi flitteres ruhában riszálja a seggét. Német katona is utóljára szovjet filmekben volt ennyire hülye mint itt, csak hogy még egy példát hozzak.
Mindezt persze tényleg elő lehetne adni a sóbiznisz világa elé tartott görbe tükörként, ha a zene érzékeltetné a humort. De nem teszi, nagyon is komolyan veszi magát, recsegnek a trombiták, a főhős meghasonlása alatt egyetlen hegedű zokog, tejóisten, mintha Violetta haldokolna. Borzasztó, komolyan rémes.
Az is lehet persze, hogy csak én fanyalgok, az úri közönség nagyon jól szórakozott, mögöttem például Réz András nevetett hatalmasakat. Mert nevetni azt lehet, sőt, röhögni, már persze ahogy az ember a heti hetesen vagy a már említett hónajjmirígyeken röhög. Csak éppen az egész olyan ízetlen, ezerszer látott revüelemekből és huszadrangú kabarékban 120 éve játszott poénokból van összerakva.

A szereposztás is hagy némi kívánnivalókat, én Gálvölgyi Jánossal, Sándor Dáviddal és Gallusz Nikolettel láttam. Egyiknek a hangjától sem vagyok elájulva, sőt! Kifejezetten éles, fülsértő, sőt, hamis hangokat hallottam - már ha hallottam, mert olyan is volt, hogy egy-egy szereplő mikrofonja pár percet kihagyott, nem lehetett hallani az éneket.

Ez van.
A darab nyilván még évekig fog menni és óriási kasszasiker lesz.