:-) Szépjóestétreggelt!
Jó fárasztó hétvégém volt, gondoltam, elmegyek moziba, ennyi azért jár, ha már a belem is kidolgozom.
Eredetileg a Velencei kalmárt akartam megnézni Jeremy Irons-sal de lekéstem. Dolgom végezetlenül hazakullogni már nem akartam, ezért egy merész döntéssel beültem a Túl a sövényenre.
Az a helyzet, hogy egész estés rajzfilmet utoljára a Macskafogót láttam, azóta csak olvasok arról, hogy a digitális technika mennyit dobott a rajzfilmeken. Hát gondoltam, ha már Shakespeare-t lekéstem, jó lesz helyette valtdizni is - egyébként is, haladni kell a korral, hát nem?
Nno, kérem, egészen elképedtem. Azt eddig is tudtam, hogy a rajzfilmfigurák inkább emberi mint állati tulajdonságokkal rendelkeznek, de amit láttam az minden várakozásom felül múlta. Ezek az állatok már semmiben sem hasonlítanak az állatokra - és már nem csak a gesztusaik emberiek, de a tekintetük is. Valóságos szégyen, átérezhető bánat, felcsillanó öröm van a szemükben. Tényleg elképesztő, még pár év és egyáltalán nem is lesz szükség színészekre. Csinálnak pár fotót a szerepre kiválasztott modellről, a többi pedig a számítógépes grafikusok és egyéb specialisták dolga lesz. A mozgások, a felületek (szélben lebegő szőr, térhatás, ilyesmi) már így is szinte tökéletesnek mondható.
Szóval a technika teljesen rendben van.
Ami a történetet illet, nos, ott még nagyobb volt a meglepetésem. Számomra a rajzfilm még egyenlő a mesével, itt is azt vártam, mesét. Na jó, némileg felturbózott, a XXI. század gyerekeinek írt mesét. Ehelyett azonban kaptam egy halivúdi romantikus családi akcióvígjátékot minden olyasmivel, ami egy halivúdi romantikus családi akcióvígjátékot valódi halivúdi romantikus családi akcióvígjátékká tesz. Volt benne pozitív és negatív hős, naíva, szeretni való butácska, punk szingli aki a szíve mélyén férjhez akarna menni, meg még egy csomó, kipróbált figura. Negatív hősől többet is kaptunk, az egyik a film alatt megjavult, természetesen ő a főszereplő. Volt még a filmben akció (autós üldözés, bunyó, lopakodás, stb), pirotechnika, szeretet, barátság, szerelem, gonoszság és természetesen voltak benne poénok is. Sőt, még egy, azaz egy darab jó poén volt is benne. Illetve nem biztos hogy jó poén volt, inkább csak váratlan - annak a jelenetnek nem olyan lezárását vártam. Az összes többi poén kiszámíthatóan, pontosan a helyén csattant - illetve hát csattant volna, ha már a mondat elején nem tudtam volna, hogy mi lesz a mondat vége.
Természetesen volt a filmben heppiend is, a párra vágyó szinglik egymásra találtak, a barátok összebarátkoztak, a család megerősödöttt, a rosszak elnyerték méltó büntetésüket és a történet nyitva maradt annyira, hogy jövőre ki lehessen hozni a második részt.
Egyébként nem fikázni akarom a filmet, aki nem unja még a halivúdi sablonokat az remekül szórakozhat rajta, sőt, még erkölcsi tanulságról is gondoskodtak az alkotók. Elég rendesen megfricskázzák a természettől egyre inkább elidegenedő, tévé előtt műanyag csipszet zabáló, szintetikus löttyöket nyakaló és mindeközben hegynyi szemetet termelő fogyasztópolgárt.
Szóval nem olyan rossz a film, a Kossuth moziban a jegy sem drága, a nézőtér is hűtött, akinek nincs jobb dolga és szeretne kicsit hűsölni is az nyugodtan üljön be rá.