:-) Szépjóestét!
Piszok fárasztó napom volt, megcsináltam az aktuális havi nagytakarítást: 30 ablak, pár száz négyzetméter szónyeg, alig állok a lábamon.
A barátnémnál az egyik cserép virágba belefészkelt egy feketerigó. A legnagyobb bizalommal odaköltözött az ajtó mellett fellógatott varjúháj cserepébe, a barátném négy macskája meg az ablakból, a függönybe kapaszkodva nézi vágyakozva a csipogó fiókákat. Öten vannak, borzasztó csúnyák, a gyufaszálnál vékonyabb kis csontocskáikon nincsen hús csak ráncos, átlátszó bőr, kopaszak, pár szál pihe van csak rajtuk. A csőrük viszont már a felnőtt méretű, a picinyke kis testükhöz képest óriásinak tűnik és a lilás színű bőrrel fedett, borsónyi kis koponyájukon a szemük kidudorodik mint a krokodilnak. Annyi csak a különbség hogy nekik nem a fejük tetején vana szemük, hanem két oldalt. Éppen aludtak amikor ma meglátogattam őket, de gondolom, ahogy a mama megjelenik valami finom kukaccal, azonnal kinyilnak azok a krokodilszemek és azok a hatalmas csőrök. Az egész ház locsolja és botokkal túrja a kertet hogy a mama minél könyebben tudjon eleséget kapirgálni a fiókáknak. Természestesen az összes macska szobafogságra van ítélve, a barátnémat kinevezték dadának, ő felel a fiókák testi és lelki épségéért. A rigómama egész nap fáradhatatlanul hordja az eleséget, a lakók pedig egész nap fáradhatatlanul lesik, hogy mi történik a fészek környékén. Szerintem ha tehetnék, befednék az udvart, nehogy valami baja legyen a rigócsaládnak. Pár héten belül persze megszépülnek a csúf, kopasz kis fiókák és iylen szép, tömött tollú rigók lesznek belőlük is: