2 kiló 45 deka illatos, hófehér, roppanós húsú csiperkét szedtem.
Két nagy szatyorral.
A derekam nem érzem, a térdeim nyikorognak, a lábam emelni alig birom, jajjnekem.

Hanem, főzök olyan gombalevest, hogy ihaj!
Meg tejszines gombás mártást, meg gombapaprikást, sőt, még egy gombával töltött csirkét is sütök, sőt, szerintem készítek gombabrassóit is!
Egy hétig gombát eszem, az biztos :-)))

Ez a mai gombavadászat megérlelte bennem amit eddig is sejtettem; a Gombavadász, tudományos nevén Homo Mikologicus nem az embernek (tudományos nevén Homo Sapiens) egy alfaja, pláne nem mutációja. Nem, a Homo Mikologicus egy teljesen önálló faj.
Miért is?
Nos, vegyük például a járást.
A Homo Sapiens két lábon, a talpán gördülve, egyenes gerinccel, tekintetét egy viszonylag távoli pontra szegezve jár - már persze ha józan.
Ezzel szemben a Homo Mikologicus a legritkább esetben jár két lábon, pláne nem egyenes gerinccel, sőt pláne nem egy távoli pontra fixált tekintettel. Ennek a fajnak az egyedei vagy négykézláb járnak, vagy két lábon ugyan, de kétrét görnyedve, seggüket az ég felé fordítva, de az is előfordul, hogy guggolva. Tekintetüket soha nem előre szegezik, hanem a lábuk elé, kábé másfél méteres sávban látnak csak. Ráadásul bármelyik testtartást is veszik fel, a mozgásirányuk -a józan Homo Sapienssel ellentétben- soha nem egyenes. A Homo Mikologicus ugyanis cikk-cakkban jár. Néhány métert halad egyik irányban majd tesz egy éles, mondhatni hajtűkanyart és ellenkező irányban is mászik ugyanakkora távolságot. Majd ismét hajtűkanyar és ez így megy egészen addig, míg egy betonút, folyó, vagy bármilyen egyéb tereptárgy le nem zárja a levadászandó területet.
A két lábra állás a Homo Mikologicus számára igen fájdalmas procedúra, ha véletlenül fel kell egyenesednie, azt általában hangos, nagy belső gyötremekről árulkodó -Affenébeelgémberedettaderekam!!- felkiáltásokkal teszi. Esetleg még csak nem is kiabál, csak hangosan nyög.
Ennek a fajnak egyébként is igen visszamaradott a kommunikációs készsége, pár szót ismer csak, összetett mondatokat pedig egyáltalán nem tud sem kimondani, sem megfogalmazni. A kommunikációja egyébként is belterjes, egyes kifejezéseket csak az adott csoport tagjai értenek meg. Ilyen például a -Húúazannyaekkorátmégnemláttam!!- szó, amit általában elismerő csettintéssel nyomatékosítanak. Olyankor hallatják, ha a horda valamelyik egyede az átlagosnál nagyobb méretű zsákmányt talál. A -Szólhattálvónabazmeghogyhosszúnadrágotvegyek!!- kifejezés az esetek többségében fájdalmas sziszegéssel szokott társulni és azt jelenti, hogy az illető a megfelelő zsákmányért derékig érő csalánba kénytelen bemászni. A -Vattátköpök- kifejezés azt jelenti, hogy az adott egyed szomjas.
Kommunikációjuk ennyiben ki is merül.
Ha egy Homo Mikologicus nem nyög, nem csettintget és nem is sziszeg, akkor vagy halott, vagy az átlagosnál gazdagabb gombamezőre bukkant amit gyorsan le akar tarolni, mielőtt mások is észreveszik és odaérnek.
Befejezésül meg kell még állípatanom, hogy a Homo Mikologicusnak lenni majdnem olyan, mint mondjuk alkoholistának vagy dohányosnak.
Egyiket sem lehet ugyanis csak úgy, egyik percről a másikra abbahagyni.
Mint ahogy egy alkoholista sem tud ellenállni még egy utolsó pohárnak, úgy a Homo Mikologicus sem tud akkora szatyor gombát szedni, amibe ne férne bele még egy darab. Ha a karja leszakad, ha a lába sajog, ha a dereka hasogat, ha szomjan döglik, akkor is, azért is, még annak a fűzfűnak az alját megnézi, mert hátha ott is van, a csiperke jól érzi magát a fúzfák alatt (is).
Nno. Hát ennyi gondolom elég meggyőző arra vonatkozólag, hogy az újonnan felfedezett faj csak ránézésre hasonlít a Homo Sapiensre, egyébként attól teljesen eltérő tulajdonságokkal rendelkezik.

A nap második felfedezése: a dobozos Beck's nincs olyan jó, mint a csapolt.
Hát ez van.