Információs társadalom
Három hete szétküldtem 20 partnerünknek egy ekszcell táblázatot.
Forgalmi adatokat kértünk be 2 sorban és 6 oszlopban valamint létszámadatokat 8-10 sorban, 2 oszlopban.
Nem egy nagy durranás, legyünk őszinték, egy kockás füzetlapra felférne mind a két táblázat.
Az e-mailt megjelöltem nyomkövetésre és visszajelzést is kértem az olvasásról.
Nos, a 20 partnerből elolvasta a levelet
- 5 percen belül 4 fő;
- 2 órán belül 3 fő;
- még aznap, munkaidő vége előtt újab 5 fő;
- 3 napon belül 2 fő;
- 1-2 hét múlva 2 fő;
- máig sem 4 fő; ebből 2 főnek időközben megváltozott az e-mail címe csak erről elfelejtett értesíteni bennünket - a kvázi munkáltatóját. A másik 2 fő a telefonhívásom után, fél órán belül olvasta el az e-mailt.
A választ küldők közül (itt átfedések is vannak);
- 2 fő átírta az ekszcell táblázat rubrikáit vördbe és azt töltötte ki;
- 4 fő gondosan, precizen kipontozta az ezreseket (pl.: 17.851, mint régen az írógéppel);
- 3 fő nemes egyszerűséggel átszerkesztette a táblázatok fejlécét;
- 4 fő gondosan, precizen beírta a táblázatokba hogy 3 fő, 5.315 db, 235 kg és hasonlók;
- 1 fő a létszámadatok kitöltése helyett elküldte az alkalmazottak névsorát;
- 2 fő a számok mellé, ugyanabba a rubrikába folyó szöveggel megjegyzéseket írt be és végül
- 2 fő tudta függvénnyel, szabályosan összeadni az oszlopok és a sorok értékeit.
A 20 közép- és felsőfokú végzettségű, adminisztrációs munkakörben dolgozó és számítástechnikai képzésben is részesült kollégából mindössze ketten képesek arra, hogy ekszcellben összeadjanak egy oszlopot és elhigyjék, hogy ha a fejlécben az van, hogy Létszám (fő) vagy Eladás (kg), akkor azt nem kell az adatok mellé ismételten beírni, anélkül is tudjuk hogy főről és kilóról van szó.
Nno.
Cuppancs Kisasszonyok mindenhol vannak.
Kicsit tán többen, mint amennyit elbír ez a társadalom.
Van más is.
A barátnőm Horvátországba ment nyaralni. Interneten, a saját karosszékéből, kávészürcsölés közben választotta ki és rendelte meg a szállást és a Volánbuszra szóló jegyet is. Azonnal, kártyával fizetett, ha már karosszékből vásárol, akkor a fizetés miatt se kellessen bankban sorba állnia.
A visszaigazolásként kapott e-maillel elment a Volánbusz jegyirodájába, ahol rövid sorállás után sorra is került. A pult mögött ülő kisasszony elvette a kinyomtatott e-mailt, elővett egy blokkfüzetet és két indigót. A blokkfüzetet kinyitotta az aktuális nyomtatványnál, a hüvelyk- és mutatóujját megnyálazta, a lifegő, tapadó indigókat (kupír, ha valaki még emlékszik a szóra) beillesztette a lapok közé és egy tollal szép, kallagrafikus betűkkel kitöltötte a menetjegyet. Majd, mivel a barátnőmék ketten utaztak, ugyanezt megismételte; a lapozást, a nyálazást, a beillesztést és a kitöltést.
Mindezt röpke 20 perc alatt, közben a barátnőm háta mögött szépen gyűlt a sor.
Miután kitöltötte a jegyeket betette egy borítékba és átnyújtotta a barátnőmnek.
Nem, nem köszönt el, még nincs vége a törénetnek.
Közölte vele, hogy indulás előtt 1 órával (mondom: EGY-Ó-RÁ-VAL!!) legyen a buszpályaudvaron mert be kell csekkolnia hogy megkaphassa az ülés számát.
Mondom: indulás előtt egy órával fogják neki megmondnai, hogy melyik ülésen fog ülni!!!
Természetesen ugyanennél a pultnál. Természetes szintén sorállás után.
Persze, értem én, mindenki szereti a saját Cuppancs Kisasszonyát, el is bírja a cég, és valószínűleg nem is kapna helyette jobbat. Vagy ha kapna is, őt már megszokta.
De!!!
Ha már egy cég befektet és írat egy programot az internetes jegyrendelésre, akkor tán nem kéne sokkal többet rákölteni arra, hogy ugyanaz a program ki is nyomtassa a jegyet, sőt, urambocsá', kiossza az ülések számát is.
Ha már költünk, ha már átszervezünk, ha már modernizálunk, akkor nem kéne megállni félúton.
Akkor már megkímélhetnénk a kisasszonyokat is attól, hogy összeindigózzák az ujjacskáikat.
Ha már.
De még mindig nincs vége.
Ma a házi vonalon hív a helyettes főnökasszonyom, hogy átküld nekem pár régebbi e-mailt, legyek szíves, küldjem tovább Ferinek - és diktálja Feri e-mail címét.
Nno. Végülis, ezért tart titkárnőt, hát nem?
Csak hát az ő titkárnője Cuppancs Kisasszony lenne - ha lenne.
De ez már nékem is túl bonyolult.
Három hete szétküldtem 20 partnerünknek egy ekszcell táblázatot.
Forgalmi adatokat kértünk be 2 sorban és 6 oszlopban valamint létszámadatokat 8-10 sorban, 2 oszlopban.
Nem egy nagy durranás, legyünk őszinték, egy kockás füzetlapra felférne mind a két táblázat.
Az e-mailt megjelöltem nyomkövetésre és visszajelzést is kértem az olvasásról.
Nos, a 20 partnerből elolvasta a levelet
- 5 percen belül 4 fő;
- 2 órán belül 3 fő;
- még aznap, munkaidő vége előtt újab 5 fő;
- 3 napon belül 2 fő;
- 1-2 hét múlva 2 fő;
- máig sem 4 fő; ebből 2 főnek időközben megváltozott az e-mail címe csak erről elfelejtett értesíteni bennünket - a kvázi munkáltatóját. A másik 2 fő a telefonhívásom után, fél órán belül olvasta el az e-mailt.
A választ küldők közül (itt átfedések is vannak);
- 2 fő átírta az ekszcell táblázat rubrikáit vördbe és azt töltötte ki;
- 4 fő gondosan, precizen kipontozta az ezreseket (pl.: 17.851, mint régen az írógéppel);
- 3 fő nemes egyszerűséggel átszerkesztette a táblázatok fejlécét;
- 4 fő gondosan, precizen beírta a táblázatokba hogy 3 fő, 5.315 db, 235 kg és hasonlók;
- 1 fő a létszámadatok kitöltése helyett elküldte az alkalmazottak névsorát;
- 2 fő a számok mellé, ugyanabba a rubrikába folyó szöveggel megjegyzéseket írt be és végül
- 2 fő tudta függvénnyel, szabályosan összeadni az oszlopok és a sorok értékeit.
A 20 közép- és felsőfokú végzettségű, adminisztrációs munkakörben dolgozó és számítástechnikai képzésben is részesült kollégából mindössze ketten képesek arra, hogy ekszcellben összeadjanak egy oszlopot és elhigyjék, hogy ha a fejlécben az van, hogy Létszám (fő) vagy Eladás (kg), akkor azt nem kell az adatok mellé ismételten beírni, anélkül is tudjuk hogy főről és kilóról van szó.
Nno.
Cuppancs Kisasszonyok mindenhol vannak.
Kicsit tán többen, mint amennyit elbír ez a társadalom.
Van más is.
A barátnőm Horvátországba ment nyaralni. Interneten, a saját karosszékéből, kávészürcsölés közben választotta ki és rendelte meg a szállást és a Volánbuszra szóló jegyet is. Azonnal, kártyával fizetett, ha már karosszékből vásárol, akkor a fizetés miatt se kellessen bankban sorba állnia.
A visszaigazolásként kapott e-maillel elment a Volánbusz jegyirodájába, ahol rövid sorállás után sorra is került. A pult mögött ülő kisasszony elvette a kinyomtatott e-mailt, elővett egy blokkfüzetet és két indigót. A blokkfüzetet kinyitotta az aktuális nyomtatványnál, a hüvelyk- és mutatóujját megnyálazta, a lifegő, tapadó indigókat (kupír, ha valaki még emlékszik a szóra) beillesztette a lapok közé és egy tollal szép, kallagrafikus betűkkel kitöltötte a menetjegyet. Majd, mivel a barátnőmék ketten utaztak, ugyanezt megismételte; a lapozást, a nyálazást, a beillesztést és a kitöltést.
Mindezt röpke 20 perc alatt, közben a barátnőm háta mögött szépen gyűlt a sor.
Miután kitöltötte a jegyeket betette egy borítékba és átnyújtotta a barátnőmnek.
Nem, nem köszönt el, még nincs vége a törénetnek.
Közölte vele, hogy indulás előtt 1 órával (mondom: EGY-Ó-RÁ-VAL!!) legyen a buszpályaudvaron mert be kell csekkolnia hogy megkaphassa az ülés számát.
Mondom: indulás előtt egy órával fogják neki megmondnai, hogy melyik ülésen fog ülni!!!
Természetesen ugyanennél a pultnál. Természetes szintén sorállás után.
Persze, értem én, mindenki szereti a saját Cuppancs Kisasszonyát, el is bírja a cég, és valószínűleg nem is kapna helyette jobbat. Vagy ha kapna is, őt már megszokta.
De!!!
Ha már egy cég befektet és írat egy programot az internetes jegyrendelésre, akkor tán nem kéne sokkal többet rákölteni arra, hogy ugyanaz a program ki is nyomtassa a jegyet, sőt, urambocsá', kiossza az ülések számát is.
Ha már költünk, ha már átszervezünk, ha már modernizálunk, akkor nem kéne megállni félúton.
Akkor már megkímélhetnénk a kisasszonyokat is attól, hogy összeindigózzák az ujjacskáikat.
Ha már.
De még mindig nincs vége.
Ma a házi vonalon hív a helyettes főnökasszonyom, hogy átküld nekem pár régebbi e-mailt, legyek szíves, küldjem tovább Ferinek - és diktálja Feri e-mail címét.
Nno. Végülis, ezért tart titkárnőt, hát nem?
Csak hát az ő titkárnője Cuppancs Kisasszony lenne - ha lenne.
De ez már nékem is túl bonyolult.
7 Comments:
At 6:53 du.,
Névtelen said…
Nem mindenki rendelkezik azzal a készséggel, hogy ezt a fajta technológiát könnyen és gyorsan elsajátítsa. Kortól független, hogy kik fogékonyak erre. Akik fogékonyak, azok akkor is megértik, ha rossz az anyag.
Vannak, akik rutinos felhasználók, pedig nem is értik igazán. A legnehezebb helyzetben azok vannak, akik előbb voltak itt, mint a technológia, és készséggel sem rendelkeznek. Rájuk szokták azt mondani, hogy nem érdekli őket.
maria
At 12:38 de.,
Brünnhilde sziklája said…
Az a baj, hogy nekik ez lenne a munkájuk.
At 6:48 de.,
Névtelen said…
Ennek mindenki issza a levét. A többletköltségekért és hatékonyság hiányáért össznépileg fizetünk (ők is velünk együtt).
Ez már csak így van, egyetemes dolog, gyakorlati tudásuk és tapasztalatuk nincs szinkronban a mai követelményekkel, mert időeltolódástól szenvednek. Kicsit lekésték a technokrata korszakot, ami most is túl gyorsan zajlik. A gyerekeiknek már nem lesz problémájuk.
maria
At 9:15 de.,
Névtelen said…
maria: itt azért alapvető intelligenciáról van szó. nem kell ehhez modern technológiai tudás, csak éppen nem kockás papíron, hanem a monitoron megjelenő táblázatba kellene a megfelelő formátumban a megfelelő jelöléssel számokat beírni. Szóval nem technológiai lemaradás. Brünnhilde: éppen ezért nem azért kellene (csak) tudniuk, mert ez a munkájuk, hanem azért is, mert feltehetően legalább általános iskolát végeztek.
kac
At 10:59 de.,
Névtelen said…
kac: tesztelni könnyű állításodat: le lehet ültetni őket, és megkérni, hogy töltsenek ki egy táblázatot papíron, ahová ugyanazt kell beírni, mint amit az Excelbe kéne. Ha megy nekik, akkor idegenkednek a géptől és az Exceltől. Rosszabb esetben egyszerűen a munkától, de ez már egyben a munkáltatójukat is minősítené, aki mindezt tolerálja.
maria
At 2:36 du.,
Névtelen said…
maria: szerintem a háborgásban (és/vagy a röhögésben) teljesen megegyezünk, meg talán abban is, hogy Brünnhilde ezt (megint) qva jól írta meg. A különbség csak annyi, hogy én nálad pesszimistább vagyok, és arra gyanakszom, hogy ezek az emberek egyszerűen földbuták, és nem a technika fog ki rajtuk, hanem maga a feladat. Bár ne így lenne.
kac
At 4:41 du.,
Brünnhilde sziklája said…
:-)) A bókot köszönöm :-))
Ami a kollégák képességeit illeti, nos, sokat közülük nem ismerek, de akiket igen, azokról azt mondhatom, hogy fele-fele.
Nagyobbik fele papíron sem értené, kisebbik felük pedig a gépet nem akarja kezelni.
Nem nem tudja, hanem nem is akarja.
Egyébként az a legborzasztóbb, hogy általában a főnökök nem hajlandók megtanulni kezelni a számítógépet, azt gondolják, hogy azért van adminisztrátoruk meg titkárnőjük - ami igaz is, csak így fogalma sincs róla, hogy mit kérhetne számon. Egy részük szerintem nem csodálkozna, ha mint az egyszeri rendőr, a kolléganők kifestenék a képernyőn az elütést.
Ami az utánunk jövőket illeti, nos, én nem vagyok ilyen derülátó. Jó pár önéletrajz fordul meg a kezemben, nagy részük úgy van szerkesztve, mintha írógépen csinálták volna. Se a tabulátort, se az igazításokat nem használják, mindent szóközökkel igazítanak - ami csak azért baj, mert világosan mutatja, hgo maximum két ujjal tudnak pöntyögni. Pedig ők már fiatalok és tanulják is.
Megjegyzés küldése
<< Home