:-) Szépjóestét!
Tegnap mentés közben meghalt három tűzoltó. Helyes fiatal fiúk voltak, nagyon fiatalok, túl fiatalok a halálhoz.

Engem eleinte kinevettek a kolléganőim amikor azonnal fogom a táskám és kimegyek az épületből ha bekapcsol a tűzjelző - mostanában már inkább szánakozva néznek rám, kicsit tán idegesítem is őket, talán még jobban is mint a vakriasztások.
Az a helyzet, hogy ez engem egyáltalán nem zavar.
Majdnem két évet hajóztam, rendszeresen volt gyakorlatunk. Nem luxushajókon voltam hanem benne a vastagjában, óceánjáró teherhajókon. Sokszor hetekig nem láttunk szárazföldet. Ha ott leég egy hajó, a mentőcsónak alig jelent több védelmet mint egy fél dióhéj. Nekem éjjel-nappal két perc alatt mentőmellényben, sisakban, lehetőleg pokrócokkal a hónom alatt ott kelett lennem a mentőcsónak mellett. Nem voltam hivatásos, semmi más dolgom nem volt mint a saját testi épségemet biztosítani - meg néhány takarót amikkel télen vagy hideg vizeken a megfagyás ellen, nyáron és trópusokon a napszúrás ellen védekezhettünk. Illetve hát védekezhettünk volna, de szerencsére nem került rá sor.
Ha két perc alatt nem voltam a csónak mellett, még a fizetésemből is elvontak.
Ott azt tanultam, hogy a civileknek nem dolguk az értékek mentése, kiterjedt tüzeknél már nem dolguk az oltás sem. Nekik a riasztáson és a kicsi, éppen felcsapó, lokális tűzek vízzel vagy poroltóval való oltásán túl az az egyetlen kötelességük van hogy fegyelmezetten és a lehető leggyorsabban biztonságba helyezzék saját magukat és erre ösztönözzenek más civileket is. Ezzel lehetővé teszik, hogy az arra kiképzettek oltsanak és sérülteket vagy magatehetetleneket mentsenek. Kihozzák azokat akik önerejükből nem tudnak a mentőcsónakhoz menni és próbálják megmenteni a hajót, hogy ne kényszerüljünk a pirinyó, törékeny csónakokban hányódni akár napokat.

Szóval olyan tűz esetén amit a helyünkről nem látunk és nem tudunk lokalizálni vagy kis poroltóval már nem lehet oltani, szóval tűzjelzés vagy nagy tűz esetén aki járni tud az induljon el a kijárat felé és erre szólítson fel mindenkit akivel találkozik. Higgadtan és nyugodtan, de azonnal, egyetlen percet sem késlekedve.

Ahol most dolgozom, az egy hatalmas, régi építésű irodaház, nyolcas alaprajzú, két nagy belső udvara és több kis világító udvara van, viszont csak két bejárata. Iszonyú hosszú, kanyargós folyosók vannak benne, az első héten gyakran el is tévedtem. A pincében és a tetőtérben, ahol nincsenek udvarra néző ablakok még ma is előfordul, hogy háromszor körbemegyek mire megtalálom azt az irodát ahol dolgom lenne.

Az a három tűzoltó aki tegnap meghalt pont egy ilyen labirintus szerű pincében tévedt el. Sérülteket kerestek, eltévedtek, elfogyott a a levegőjük. Hősi halottak, csak hát huszonévesen nem pont hősi halott szeretne lenni az ember.

Nem szeretném, ha bárki is hősi halált halna azért, mert engem keres egy füsttel borított folyosón.

Úgyhogy én tűzjelzés esetén továbbra is fogom a cuccom és haladéktalanul indulok a kijárat felé.
Azonnal, egyetlen percet sem késlekedve - téves riasztás esetén legfeljebb visszasétálok, na bumm.
Ezt javaslom másoknak is.