:-))) SzépjóóóóóóPéééééntekdélutááááánttt!!!
Tarararaaaaaammmmmm!!!!!
Vége a hétnek!!!
Mondom: Vé-ge-a-hét-nek!!!!
Sokat dolgoztam a héten, mind az utolsó betűig behoztam a múlt heti lemardást. El is fáradtam persze, ez már csak olyan, aki dolgozik, az elfárad.
A Lehel piacon fejeztem be a hetet, kutyakaja, mindenféle hamvas és kopasz barackok, szilvák, egy dundi padlizsán, lecsónak való, káposztalevélen sült cipó, szóval csupa olyasmi, amit csak egy piacon lehet beszerezni.
Bevásárlás után felmentem a galériára a kedves kávézómba és kértem egy almatortát meg egy kapuccsínót. Csipet fahéj a tejhabra, hm, hmm, éreztem, ahogy folyok le a széken.
Nagyon szeretek a Lehel galériáján ücsörögni, a tarka-barka, zsibongó piac fölött. Amennyire útálom a plázákat és hipermarketeket, annyira imádom a piacokat. A színes gyümölcsök, a gusztusosan kirakatba tett húsok, a virág- és gyümölcsillat, még a halas felől párolgó halszag is gyönyörködtet.
És a szinek!!
Ha nagyon fáradt vagyok azzal szoktam szórakozni, hogy megszámolom mondjuk hány féle színű alma kapható. Vagy hány féle zöld van a piacon.
Ma a lila szín volt soron.
Lilahagymából volt mindjárt három féle is; a fényes sötétlila, a fehérbe hajló ezüstlila és egy fehér, halványlila foltokkal.
Aztán a karalábé, a lila káposzta, és a késő nyár sztárja, a padlizsán.
Szilvából is van mindjárt négy féle; a hamvas kékszilva, a barnás bercencei, a pirosas ringló és a bordós muskotály. Mind lila, de mind másképp.
Aztán ott van még a feketébe hajló szeder is, meg az olasz import kékszőlő.
Az egyik virágosnál még egy apró szemű, lila cirmos chili paprika is volt.
A piros bazsalikomnál nem tudtam dönteni, fentről az is lilának látszott pedig tudom, hogy bordó levele van.
És a virágokat még nem is említettem, már nyílik az őszirózsa, de vannak lila petúniák, kardvirágok, gerberák is. És a csokorba kötött száraz levendula is lila; poros lila.
Legalább háromszor kezdtem újra a számolást, de valahogy mindig belekeveredtem.
Ez van.
Kivülről nézve úgy tűnhet hogy kezdek agyilag leépülni.
Pedig nem, pont fordítva, az ilyen haszontalannak tűnő bambulások pont arra jók, hogy meg tudjam őrízni a józan eszem.
Szerintem.
Aztán persze indenki azt gondol, amit akar.
Tarararaaaaaammmmmm!!!!!
Vége a hétnek!!!
Mondom: Vé-ge-a-hét-nek!!!!
Sokat dolgoztam a héten, mind az utolsó betűig behoztam a múlt heti lemardást. El is fáradtam persze, ez már csak olyan, aki dolgozik, az elfárad.
A Lehel piacon fejeztem be a hetet, kutyakaja, mindenféle hamvas és kopasz barackok, szilvák, egy dundi padlizsán, lecsónak való, káposztalevélen sült cipó, szóval csupa olyasmi, amit csak egy piacon lehet beszerezni.
Bevásárlás után felmentem a galériára a kedves kávézómba és kértem egy almatortát meg egy kapuccsínót. Csipet fahéj a tejhabra, hm, hmm, éreztem, ahogy folyok le a széken.
Nagyon szeretek a Lehel galériáján ücsörögni, a tarka-barka, zsibongó piac fölött. Amennyire útálom a plázákat és hipermarketeket, annyira imádom a piacokat. A színes gyümölcsök, a gusztusosan kirakatba tett húsok, a virág- és gyümölcsillat, még a halas felől párolgó halszag is gyönyörködtet.
És a szinek!!
Ha nagyon fáradt vagyok azzal szoktam szórakozni, hogy megszámolom mondjuk hány féle színű alma kapható. Vagy hány féle zöld van a piacon.
Ma a lila szín volt soron.
Lilahagymából volt mindjárt három féle is; a fényes sötétlila, a fehérbe hajló ezüstlila és egy fehér, halványlila foltokkal.
Aztán a karalábé, a lila káposzta, és a késő nyár sztárja, a padlizsán.
Szilvából is van mindjárt négy féle; a hamvas kékszilva, a barnás bercencei, a pirosas ringló és a bordós muskotály. Mind lila, de mind másképp.
Aztán ott van még a feketébe hajló szeder is, meg az olasz import kékszőlő.
Az egyik virágosnál még egy apró szemű, lila cirmos chili paprika is volt.
A piros bazsalikomnál nem tudtam dönteni, fentről az is lilának látszott pedig tudom, hogy bordó levele van.
És a virágokat még nem is említettem, már nyílik az őszirózsa, de vannak lila petúniák, kardvirágok, gerberák is. És a csokorba kötött száraz levendula is lila; poros lila.
Legalább háromszor kezdtem újra a számolást, de valahogy mindig belekeveredtem.
Ez van.
Kivülről nézve úgy tűnhet hogy kezdek agyilag leépülni.
Pedig nem, pont fordítva, az ilyen haszontalannak tűnő bambulások pont arra jók, hogy meg tudjam őrízni a józan eszem.
Szerintem.
Aztán persze indenki azt gondol, amit akar.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home