:-) Szépjóestét!
Máma megértettem hogyan és mitől működik a bulvársajtó.
Tegnapelőtt megírtam a Győziért és Bejáért, a két kiskecskéért könyörgő posztomat - nem csak ide, de a freeblogos konyhablogomba is. A Brünnhilde konyhája másnap kikerült a sziget.hu és a freeblog.hu főoldalára. (Én kértem, azért.) Onnan felkerült a link a szánalmas.hu-ra és a hírkeresőbe, egyenesen be a top10 bulvárhír közé.
Ennek a hírverésnek köszönhetően tegnap 472-en látogatták meg a Brünnhilde konyháját.

Ezt a blogot -ahol azért az esetek pár százalékában elég jó, de legalábbis vitát serkentő írásokat közlök- napi átlagban 60-70 állandó olvasó látogatja. Ha nagyon beletrafálok valamibe, jönnek 100-120-an. A maximum 157 látogató volt az MTV székház ostormának éjszakáján, amikor minden internetes honlap rekordokat döntött - és amiről reméljük, hogy egyszeri és kivételes alkalom volt.
A színházas gyűjteményemet, ami -had legyek ismét nagyképű- nem egy ócska blog, sőt, nagyon is jónak és színvonalasnak gondolom- naponta 15-20-an olvassák.

Ember, a Győzi és Beja névre hivatkozással mindjárt lett 472 olvasóm!!
A képemről leég a bőr, komolyan.
Az utolsó szalmaszálam az, hogy az egyébként intellektuális beállítottságú olvasók pihenés céljából, egy nagy röhögés reményében kattintottak rá a kecskés linkre.
Mert azért -had legyek újra nagyképű- amellett, hogy a két kiskecskének tényleg gazda kéne, abban a reményben is írtam a posztot, hogy aki éppen pont most nem akar kecskét, az majd nevet egy jót.
Ugye, az emberek csak úgy pihenésképpen olvasnak ekkora baromságokat és nem ez a valós igényük, ugye nem?