:-) Szépjóestét!
Nos, jobb ha gyorsan túlesek rajta; elmentem ugyan szavazni, de szándékosna érvénytelen szavazatot adtam le.
Fogtam magam és minden név mellé odaírtam, hogy ALKALMATLAN! Katona Kálmánnál egy pillanatra megálltam és mivel az ő alkalmatlanságában nem voltam ennyire biztos, azt írtam oda, hogy ALKALMATLAN PÁRT! Aztán, ha már így árnyaltam a véleményem, Demszky és Tarlós mellé még odaírtam, hogy SZEMÉLY. A mijépes és munkáspárti jelölt mellé az került, hogy ALKALMATLAN SZEMÉLY + PÁRT! Úgy vert a szívem mint régen, nagyon régen, amikor hagytam magam rábeszélni, hogy becsöngessünk egy öreg nénihez és azonnal elrohanjunk, csak messziről nevessük ahogy a néni kibotorkál, szétnéz, nem érti hogy mi történt és visszabotorkál. Gyerekcsíny, mondhatnánk jóindulattal vagy sunyiság, mondhatnánk rosszindulattal.
Nno.
És hogy miért csináltam? Miért gyerekeskedtem/sunyiskodtam el az idei helyhatósági választásokat?
Nos, az elmúlt választásokon szinte csak azért szavaztam, hogy a fidesz vissza ne kerüljön a hatalomba - sőt, 2002-ben még kampányoltam is. Aztán következett az osztogatás, a felemás, hamvukba holt reformok és a felismerés, hogy lényegében semmi sem változott. Az év őszén azért még elmentem a fidesz ellen szavazni, csak hogy én is üssek rajtuk egyet, hátha tanulnak belőle - ime, az első protest szavazat.
Aztán jött az Eu-s választás. Eddigre már a fidesz magához tért, ellentámadásba lendült, miazhogy, nagyon is támadott és én nagyon rossz érzésekkel mentem választani, mert egyik oldalon sem volt program csak egymás pocskondiázása. Akkor azért még úgy gondoltam, hogy ez a mai ellenzék megérdemel egy újabb maflást, hátha tanul belőle - újabb protest szavazat.
A 2005-ös népszavazási cirkuszban is protestáltam, igaz, akkor úgy, hogy nem szavaztam. Az igen nem segített volna a határon túli magyaroknak, a nem viszont sértette volna őket, egyik sem volt ínyemre. Pontosabban maga a kérdés felvetése nem volt ínyemre, hülye kérdésre nem lehet okos választ adni.
Aztán egyszercsak hopp, lejárt a ciklus, már itt is volt a nyakunkon az újabb kampány - amiben már eszem ágában sem volt részt venni. Addigra Gyurcsány mögött már volt másfél évi kormányzás, engem nem győzött meg arról, hogy pont ő kell ennek az országnak. Hanem ott volt vele szemben Orbán, hát abban már biztos voltam, hogy őrá aztán egészen biztosan nincs szüksége az országnak, sőt!! - ime, a harmadik protest szavazat.
Aztán jött a kormányátalakítás körüli töketlenkedés. És persze a fidesz sértődött infantilizmusa, semmi építő javaslat csak vádaskodás, hazugságkampányozás, a franc tudja mi nem. Érett az újabb protest szavazat, ezt a politikai formációt minél távolabb kéne tartani a hatalomtól. Ráadásul Tarlóssal szövetkeztek, aki egyébként tényleg egy rézfaszú bagoly, akitől félni kell.
Hanem, közben felnőttem és valahogy már nem tudok félni a rézfaszú baglyoktól. Végülis, voltak már kormányon, nagy tragédia nem történt, négy év múlva leválthattuk őket. Egyébként is, ha demokratának lenni annyit jelent hogy nem félünk, akkor ez fordítva is kell működjön, tehát ha nem félünk, előbb-utóbb demokrata válik belőlünk.
Különben is, miért kell engem arra kényszeríteni, hogy két biztosan rossz esélyes jelölt és egy lehet hogy rossz, de mindenféleképpen esélytelen jelölt közül válasszak??
Miért nem tesznek elébem a politikusok egy olyan jelöltet, akire érdemes lenne szavaznom? Vagy pláne miért nem tesznek elébem olyan jelölteket, akik mindnyájan jók, csak máshogy súlyozzák a köz megoldásra váró feladatait és nekem kell eldöntenem, hogy melyikőjük áll hozzám legközelebb?
Ember, érted, nem azt akarom leszavazni aki a legtávolabb áll tőlem, hanem azt akarom megszavazni, aki a legközelebb áll hozzám!!!
A sok rézfaszú közül nem azt akarom kiválasztani amelyik a legkevésbé félelmetes, hanem normális jelöltek közül akarom kiválasztani azt, akiben a legjobban bízok!
Hát ezért írtam én oda a jelöltek mellé, hogy személyükben vagy az éltaluk képviselt párt miatt ALKALMATLANOK!
Igen, tudom, gyerekes dolog volt.
Azt is tudom, hogy ezzel kiengedtem a kezemből a döntés lehetőségét és egy kvázi istenítéletre bíztam a városom elkövetkezendő négy évét.
Hanem, valakinek mégiscsak meg kellett nekik mondani; alkalmatlanok arra, hogy közügyeket bízzunk rájuk!
Hát ezért jöttem én ma ki a szavazófülkéből nyakig elpirulva.

Ja, még valami; Sólyom köztársasági elnök úr eddig sem ébresztett túl sok bizalmat bennem, de a mai beszédével aztán végképp kiírta magát a demokrácia iránt elkötelezett államférfiak sorából.
De errőlmajd holnap, ragad le a szemem.