Retour de Voks bringás felvonulás lesz szombaton.
Fontos.
Tényleg fontos.
Nem dicsekvésképpen mondom, de már régen vehettem volna magamnak autót. Egy helyes, alsóközépkategóriás, szines kis női autót akár zsebből is kifizethetnék.
Nem azért nem teszem mert csak a bunkók sétálnak be egy szatyor pénzzel egy autókereskedésbe, hanem azért, mert nem tudom magam elképzelni ahogy egy helyes, alsóközépkategóriás, szines kis női autóval araszolgatok a nagy pesti dugóban és amikor másfél óra után végre a munkahelyem közelébe érek, még nagy köröket teszek, hogy parkolóhelyet is találjak.
Egyszerúen nem bírom magam elképzelni.
Volt már autóm, tudom mit beszélek.
Rabnak, egy élettelen, lélektelen tárgy és egy még lélektelenebb, embertelen közlekedési rendszer rabjának éreztem magam. Ki voltam szolgáltatva nem csak a benzináraknak és az autószerelőknek, de elsőlegjobban a szar utaknak és az elviselhetetlenül nagy forgalomnak. Soha, tényleg soha nem értem oda sehova időben.
Útáltam, jajj, nagyon útáltam! Legközelebb csak akkor lesz autóm, ha újra vidéken fogok élni és akkor is csak arra használom majd, hogy Pest határáig eljöjjek vele.
Ez a város élhetetlen, fuldoklik a saját forgalmában.
Ezért nincs autóm, ezért járok inkább bringával.
Szabad akarok lenni.
A saját erőmből akarok eljutni oda, ahova mennem kell.
Nem várom el, hogy mások is így gondolkozzanak mert kenyeret szállítani, mosógépszereléshez vagy szobafestéshez kiszállni nyilván nem lehet bringával.
Azt viszont elvárom, hogy legyen nekem is egy nyolcvan centi széles betoncsíkom amin biztonságosan eljuthatok a munkahelyeimre.
Nem, nem hasonlítgatom össze, hogy ez a nyolcvan centi mennyivel keskenyebb egy autónak szükségesnél.
Nem érdekel ugyanis.
Közlekedni muszáj.
Azon belül viszont már lehessen választani, hogy mivel közlekedjek.
Arról nem beszélve, hogy ha én bringával járok, annál több hely marad azoknak, akiknek tényleg muszáj autóval menniük.
Ez csak egyszerű, nem?



Ui, de tényleg nagyon utóirat:
Van egy kínai közmondás: "a születésekor minden ember kap egy kis zsák sót és ha azt megeszi, meghal. Ha 30 év alatt eszi meg, akkor 30 éves korában, ha 80 év alatt, akkor 80 éves korában."
Elég meredek összefüggés, de ezt a közmondást továbbfejlesztve nekem fixa ideámmá vált, hogy ahogyan a kis zsák sót, ugyanúgy egy bizonyos kilométermennyiséget is kapnak az emberek amikor megszületnek. Ha azt leutazzák, akkor vége, meghalnak. Ráadásul azok a kilométerek, amiket nem saját erőből tesznek meg hanem valamivel vitetik magukat duplán számítanak, míg azok a kilométerek, amiket saját erőből, gyalogolva, kerékpározva, evezve, úszva, futva, nos, azok a kilométerek mínusz előjelesek, kvázi visszakapjuk őket. Ha gyalogolok egy kilométert, akkor autóval mehetek kettőt. Ha bringázok huszat, akkor vonatozhatok negyvenet - az egyenleg nulla lesz.
Én hajóval tizenkétszer kerültem meg félig a Földet - ez olyan, mintha hatszor megkerültem volna. Repülővel nem is tudom hányszor. Autóval több tucatszor megtettem az utat Sátoraljaújhely és Zalaegerszeg, Szeged és Sopron, Pest és Rijeka, Pest és Antverpen között. Nem számolom ki, hány kilométert vitettem már magam. Elég volt.
Nekem már azon kell igyekezni, hogy minél többet visszaszerezzek azokból a kilométerekből, amiket eddig elpocsékoltam. Úgyhogy annyit gyalogolok amennyit bírok, ahova lehet mindenhová bringával megyek és mihelyst lehetőségem lesz rá, megtanulok evezni.
Mondom, ez nagyon utóirat volt és tisztában vagyok vele, hogy nagyon egyéni látásmód.
Csak azért írtam le, mert így talán így azok is megértik, akik egyébként egy kanál vízben meg tudnák fojtani a bringásokat.