:-) Szépjónapot!
Nem akarom elkiabálni, de lehet, hogy ma -életemben először!!!!- sikerült lila perszke gombát találnom. Vagy 15 darabot, illatos, gyenge húsa van, alig várom a holnapot, hogy megmutathassam a gombaszakértőnek.

Hanem, jótanácsnak mondom; csak olyan adja gombavadászatra a fejét, akinek nagyon erős akarata van és tudja, hogy mikor kell a dolgokat abbahagyni.
A gombavadászat ugyanis veszélyes sport, súlyos függőséget okoz. Olyan, mint a bagó, nem lehet abbahagyni. Az embe istenek lánya megy, a nadrágja tele van barcsival, bogánccsal, a bokáját, sőt a combját is összecsípte a mérges őszi csalán, viszket mint a fene, pisilnie kell és közben szomjas is. De még azt a fát megnézi, mert mik azok a kidudorodások rajta? És igen, ott is, a mocsár túloldalán, az ott téli fülőke! Méghozzá mennyi! Van ilyenkor pióca a mocsárban? Biztos nincs.
És az istenek lánya megy, töri a bozótost, cuppan a lába a sárban, megfogadja, hogy legközelebb két nadrágot vesz fel, hátha azon nem szúr át a csalán, megcsúszik, megbotlik, visszacsapódó faágak tépázzák a konytyát, még jó, ha a szemét ki nem verik, derékig ellepi a bogáncs, a nyelve száraz taplógombaként tapad a szájpadlására.
De nem adja fel, megy, bicskát nyit, lehajol, felmászik, alánéz, mögé kerül, bebújik, jajjj.
Szóval, a gombavadászat pont olyan, mint akármelyik adrenalinfüggőséget okozó extrém sport - legfeljebb olcsóbb, mert se benzin, se spéci felszerelés, se egzotikus helyszin nem kell hozzá mint mondjuk a búvárkodáshoz vagy a rallysporthoz.


Más:
tegnap kaptam egy e-mailt, egy másodéves szociológushallgató csinál kutatást a bloggerek között.
Azt akarja tudni, hogy miért bloggolok.
Ráadásul nemrégiben zsoltu is tett egy bemelegítő kört a téma körül.
Hm.
Hm, hm.
Mitttudomén, gondoltam.
Halvány lila pereszkém sincs arról, hogy miért bloggolok.
Aztán reggel a kutyás barátnémmal elindultunk a szokásos hétvégi hosszú kutyasétáltatásra.
Bennem még itt volt a tegnap este, pa-pa-pa-pa-pa-papageno-papagena, pa-pa-pa-papageno la-lal-la-la-la-lallaaaaa, la-la-la-la-lallllaaaaa, la-la-la-laaaaaa, tarram, és a többi.
A kutyát, de tényleg a kutyát nem érdekelte.
Ehelyett végighallgattam, hogy Medveczky még soha nem nézett ki ilyen pocsékul, kidagadnak a nyakán az erek, biztos elfelejtették lesminkelni, Kovács Ági meg mint egy darab fa, semmi ritumusérzéke nincs, csípője sincs és merev mint a dagadt fasz, az Ungár meg hiába tagadja, vén mint az országút, következőleg ők fognak kiesni, bezzeg az Iringó, jajj, az egy tündér, jajjdecukivoltabbankiskékruhácskában, a Somló kutyája, nahát, dejópofa, 11 pontot akart nekik adni, pedig csak 10 a maximum, hahaha, hehehe, hihihi, de édes, micsoda humora van ennek a Somlónak....

Hát ezért bloggolok én.
Mert anélkül az a kevés jó, ami van bennem és amit kőkemény munkával neveltem magamba, az bloggolás nélkül itt maradna bennem és velem együtt eltűnne.
Így legalább páran elolvassák.
És -mivel az internet szabad és ide mindenki önszántából jön- azok olvassák, akiket érdekel, akiknek -többnyire- örömet okoz az olvasás. Legalábbis remélem.
Azért bloggolok, mert a közlés örömére nekem is szükségem van, ugyanakkor nem akarom a körülöttem élő, velem egy légtérben tartózkodni kényszerülő embertásaimat az üres locsogásommal terhelni.
Mert sajnos én is magamból indulok ki és azt kell mondanom, hogy az embertársaim letyepetyéje fáraszt. Kurvára nem érdekel, hogy kinek a szomszédja kefél félre, melyik sztárocskának áll jól a világoskék, kinek a kolléganője szenved anorekszianörvózóban, kinek a macskája szereti a csirkemájat és kié csak a konzervet, az sem érdekel, hog ymelyik autónak jobb a gyorsulása és melyik mobilra lehet csengőhangként macskanyávogást (kutyaugatást, pornóhangot, fokhagymás fingot, stb) letölteni. És így tovább és tovább, unom, unom, unom, és mégegyszer: UNOM!!!
És valahol elveszíttem a mértéket és már nem tudom elválasztani magam a környezetemtől, összefuttott midnen, mint a romlásnak indult tojásban a sárgája a fehérjével.
Úgyhogy IRL(*) kussolok, URL(**) locsogok.
ennyi.


-----------------------------------------------
(*)IRL = In Real Life, a valós élet (valló világ, hogy az arszpoétikámnál maradjak)
(**)URL = internetes cím, virtuális elérhetőség.