:-) Szépjóestét!
Remekül éreztem magam :-)
A varázsfuvola pont az a darab, amit csak és kizárólag a szép zene miatt szeretek hallgatni. A történet maga butácska, sokan mesének tartják, de mégsem az, mert vannak benne kifejezetten pikáns részletek (szegény Taminát ugyebár szekszuálisan zaklatják, aztán először nem is Taminoval, hanem Papagenoval találkozik, aki szintén majdnem megcsöcsörészi. Aztán a végén mégse, mert ugyebár suba a subához, herceg a hercegnőhöz, madárember a madárasszonyhoz).
Nagyon érződik a darabon, hogy a megrendelő ízlésének kielégítésére készült. Abban az időben a zenebarátok a bravúráriákat kedvelték, Mozart írt hát egy sorozat áriát és összekötötte őket rövidke zenei és szöveges közjátékokkal. Ezek nélkül a szöveges betétek nélkül széthullana a darab mert az áriák sorozata nem állna össze egy kerek történetté.
Azt is lehet érezni, hogy az alkotás közben figyelemmel volt arra is, hogy éppen milyen énekesi gárda állt rendelkezésére. Nyilván volt egy nagyon jó és népszerű buffo baritonja, mert hiába Sarastro van elől a címlapon, a legtöbbet Papageno énekel és az ő karaktere is van a legjobban kidolgozva. Mellette szinte másodhegedűs az egyébként főszereplő Tamino herceg. Nyilván volt egy kosáralja csinos szoprán is a színháznál -valószínűleg mindegyik külön-külön "szponzorral"- akiknek szerepet kellett írni.
Biztosan persze nem tudom, utána kéne olvasni a darab születési körülményeinek, de a dramaturgiából és a szerepek nehézségi fokából ezt olvasom ki.
De mindegy is, lényeg a lényeg, hogy A Varázsfuvolát csak az énekesek tudják élettel megtölteni.
Ez a mai előadás, ez kérem nagyon jó volt.
Először is ugye a sztár, az én szívszerelmem, Polgár László a gyönyörű, zengő, soha nem fakuló, elképesztő mélységeket bejárni képes basszusával. Imádtam na, mit ragozzam.
Aztán Papageno, aki a legtöbbet van szinpadon. Az őt éneklő Molnár Zsolt fiatal bariton, remek komédiás vénával.
Gazdája, Tamino herceg szerepében Nyári Zoltán lopta be magát (tenor létére) a szívembe. Őt még soha nem hallottam, de tetszett, fogok rá figyelni.
A hölgyekről se feledkezzek meg; a Paminát éneklő Herczenik Annát már más szerepben is hallotam. Szép hangja van és jó drámatanára. Amikor Tamino nem szólhatott hozzá és ő azt hitte, hogy már nem szereti, majdnem sírt a hangja. Jó, nagyon, nagyon jó! Ezt várom egy operaénekestől, hogy ott, a fülem hallatára szakadjon meg a szíve, vagy őrüljön meg, vagy legyen multiorgazmusa, mikor mit kíván meg tőle a szerep.
Az Éj Királynőjét Trubin Beáta énekelte, korrektül, tisztán, bár az ő hangja kissé gyenge, már úgy értem, halk a többiekéhez képest.
És akkor még nem is említettem, hogy az Éj Királynője hölgyeit olyan remek énekesnők alakították mint Rálik Szilvia és Meláth Andrea. Sőt, a II. ajtónállót egy másik imádottam, Szvétek László énekelte.
Hát szóval így.
Nagyon szép este volt.
Ez a részlet ugyan nem a magyar előadásból van (ott ahányszor kimondják 'Kleine Papageno, kleine Papagena' azonnal megjelenik a szinpadon hol egy kisfiú, hol egy kislány), de azért nem rossz.
És hát minden jó, ha a vége jó :-)