:-) Szépjóestét!
Kis magyar abszurd; éjjel, amikor jöttem haza két ember egy teszkós bevásárlókocsival tolt egy fém villanyoszlopot. Nem is villanyoszlop, üzemterületeken szokott lenni olyan, négy sarokvas andráskeresztekkel merevítve. Lopnak Elkötnek egy bevásárló kocsit, lopnak bele egy villanyoszlopot és mind a kettőt leadják a méh-be.
Hajnalonta rendszeresen találkozom kábelégetőkkel is, illetve a nyomaikkal. Volt már, hogy konkrétan összefutottam velük amint éppen pakolták a kábeltekercseket és égették le a szigetelést. Akkor azért hazafelé jövet felhívtam a rendőrséget. Megadtam a koordinátákat, az autó rendszámát és mit kérdezett a rendőr, na mit?
Hát azt, hogy "Mijagépjárműtípusa?"
Ember, dunsztom sincs.
Honnan a francból kéne nekem tudni, hogy egy autó milyen típusú, he??
Hát nem azért van azon a nyavalyás kocsin rendszám, hogy arról tudják beazonosítani?
Nem azért van, kéne a gépjármű típusa.
Ehhez képest a zsaruk be szoktak húzódni a bokrok mögé és jókat durmolnak. Tudom, mert szoktam őket látni hátradöntött üléssel parkolni.
Akkor most mi van???


Más:
ma végre vettem egy mobilt.
Nem nagy durranás, alapmodell, tényleg nem vagyok egy ketyeremániás. Azért ezt választottam, mert ezen volt a legnagyobb a billentyűzet és én elég sok sms-t írok. Ezen még körömheggyel tudom nyomkodni a billentyűket, az ennél kisebbeken már csak tollal vagy gyufaszállal.
Hanem, ez a harmadik mobiltelefonom.
Az elsőt még '97-ben vettem, akkor pár száz forint híján 100.000 ft volt egy telefon és az volt az akció, hogy fél évig ingyen beszélhettem vele. A készülék maga akkora volt mint a mostnainak a doboza, baromi nehéz, lehúzta a retikülöm. Ráadásul két akkumulátor kellett hozzá, mert csak hat órát bírt egy töltéssel én meg akkoriban hajnali négykor indultam itthonról és ha 9-re hazaértem, az egy könnyű napnak számított. Szóval fél évig ingyen telefonáltam vele, addigra megérkezett a vonalas és én rögtön eladtam a mobilt. Aztán vagy 6 éve vettem egy másikat, már akkor is meglepődtem milyen kicsike, az elsőnek az akkumulátora is nagyobb volt mint az. Ezt a telefont -egy akkucserével- nyúztam egész idáig. Illetve hát nem nyúztam, mert pár éve már tényleg alig telefonálok.
És most itt van ez a pircurka ki izé, súlya nincs is, tizenpárezer forint volt az egész.
Viszont hiányzik a csomagból a feltöltőkártya. Elég macerás vásárlás volt, sokáig válogattam, próbálgattam, a végén már szégyelltem magam és csak átvetem a szatyrot, nem néztem meg mi volt benne.
Ügyes, mondanám, ha lenne kedvem bármit is mondani.

Mégmás:
ma megjöttek végre a céges ajándéknak szánt almasütők is. Minden évben megszenvedek mire kitalálom, hogy mi a fenét vegyek 15 embernek, férfinak, nőnek, nagymamának és szanaszét szolizott szinglinek, hogy mindegyiknek jó legyen kicsit.
Hát az idén almasütőt kapnak.
A szállító cég korrekt volt, e-mailen rendeltem, visszahívtak, pontosítottunk, valami két hétre szállítottak de előtte újra felhívtak, időpontot egyeztettünk és ma reggel is, nyolckor hívtak hogy másfél óra múlva van itt a futár a cuccal.
Ha valaki hasonló gondokkal küszködik, még van ideje megrendelni, korrekt cég és nagyon kedvező az ár is, meg voltam velük elégedve. Most már csak az kell, hogy ne törjem össze amíkor becígölöm a másodmunkahelyemre.

Viszont nagyon elfáradtam.
Azt hittem lesz egy szabadnapom, átveszem az almasütőket utána elkocogok a gombaszakértőhöz, eszek valahol egy finom túrótortát, megveszem a mobilt, főzök valami gombásat és végre veszek egy étkezőasztalt is. De nem, a nénim hívott délután, hogy ma nem tud bemenni. Így aztán este dolgoztam megint.
Ez van.
Illetve hát nincs, mert megint csak nincs étkezőasztalom és már eléggé unok a konyhapulton vacsorázni.