no kérem, vége az aranyéletnek. Mások még most kapirgálják a fazék aljáról a kissé odakapott káposztát, esznek még hozzá némi bejglivéget, büfiznek egyet-kettőt és vagy ledőlnek egy fél órára, vagy kezbe veszik a távirányítót.
Én meg indulok dolgozni.
Komolyan, ilyenkor minden bajom van, még az is az eszembe jut, hogy annak idején az ovónéni sohase kötötte dupla masnira a kötényem szalagját, mindig csak görcsre :-(
De tényleg!
A szocializmusból nekem már csak a drága albérlet meg a minden január 1-i áremelés jutott, a kapitalizmusból meg a munkanélküliség, a kényszervállalkozóság meg a 62 éves nyugdíjkorhatár.
A fene enné meg, lúzer aki vagyok.
Uhh.