:-) Szépjóestét!

Néhány poszttal lejjebb (itt) arról beszélgettünk Berillel, hogy jó-e, ha egy nő védekezik ha megtámadják. A posztban én ugye azt írtam, hogy nem érdemes, Berill véleménye szerint kezdetben igen, mindenképpen meg kell próbálni verbálisan elriasztani a támadót.
Hát igen, sok igazság van abban amit leírt. Én amit írtam, egy konkrét esetre vonatkoztatva írtam. De aztán elgondolkodtam és rádöbbentem, hogy engem nem csak akkor egyszer ért szexuális zaklatás. Az csak a legerőszakosabb és legveszélyesebb eset volt, de bizony enyhébb zaklatásokat többször is átéltem már. Ahogy felidéztem az eseteket rájöttem, hogy minden zaklató más, minden szituáció más és minden támadást máshogy vertem vissza.
A nők többsége valószínűleg szintén átél ilyen vagy ezekhez hasonló zaklatásokat, hát nézzük, rakjuk össze, ki hogyan reagált, jól reagált-e és ki hogyan reagálna most, ha ugyanolyan támadás érné.

Kezdjük a kamaszkorral.
Disznótor, minden lábas elővéve, a konyhában nem csak a gáztűzhely rózsái égnek, de egy sparhelt is be van állítva. Egyik edényben abálódik a hurka, a másikban fő a köles a májashoz, két fazékban zubog a forró víz, az mindig kell a mosogatáshoz. Gomolyog a gőz, hőség van, mindenki nekigyűrkőzve dolgozik, kinek mi jut; belet kapar, húst darál, mosogat. Ilyenkor a pálinka is fűti a férfinépet, anélkül nincs disznótor. Szomszéd bácsi mutatja hogy kell a darálóba tölteni a kolbászhúsnak valót. Valahogy mindig úgy hajol át a darálón, hogy a vállával a mellemhez érjen. 13 évesen pedig alig van pedig még mellem, én nagyon későn érő kislány voltam. Rossz érzés volt, próbáltam hátrálni, de akkor meg mögém állt, a hónom alatt átnyúlva mutatta, hogy kell tekerni a daráló karját. Végül egy nagy halom mosogatnivaló mentett ki, aztán már nagyon ügyeltem rá, hogy ne kerüljek a közelébe.
De még nem volt vége a napnak.
Hajnali négytől kora estig tart a munka, utána vacsora, azután még el kellett mosogatnom. A felnőttek meg az unokatesóim bent mulattak, fáradt voltam, a testem a gomolygó gőzben úgy szétázott mint egy galuska. Amikor végeztem, csak eldőltem a nyári konyhában a sezlonyon. Arra ébredtem, hogy nyekkent az ágy. Nagyapám ült mellettem és a keze rajta volt a combomon. Megijedtem, huzkodtam le a szilon otthonkámat, felpattantam és mondtam, de jó hogy fel tetszett ébreszteni, hát bent hogy vannak. És szaladtam be a szobába a többiekhez. Ezt még soha senkinek nem mondtam el, szerintem az öreg nem is emlékszik rá, lehet nem is úgy gondolta.

Aztán az első fiú. Meg a második, a harmadik. Ahogy tanítanak smárolni, fordít ki oldalra és nyúl be a lábam közé. Azt már nem akarom, tolom el a kezét, de erősebb mint én. Végül azért feladja, de kérdi, miért nem. Mondom, mert nem akarom. És jött a kérdés, mindig jött, hogy hát nem szeretem? Mert ha szeretném, megtenném a kedvéért. De szeretlek, csak nem akarom. De nem szeretsz, mert ha szeretnél, lefeküdnél velem. Mit fosol? Nem fosok, csak nem akarom. Ez persze nem igazi zaklatás, ez vele járt a felnőtté válással, csak rossz volt nagyon, mindig, újra és újra lejátszani ugyanazt a lemezt.

Aztán dizsi után, bandában várjuk a buszt. Egészséges vihogások, ahogy az a 17 éveseknél természetes. Középkorú férfi húzódik egyre közelebb, végül köszön is, hát hova hova kislányok, ilyen későn. Nahát, ő is a buszra vár. Várjunk együtt? Várjunk. Hihihi. Hát ilyen szép lányokat ő régen látott. Hihihi, mi nem, mi minden nap látjuk magunkat. Hát ilyen szép lányokért ő mindent megtenne, semmi pénzt nem sajnálna. Hát igazán sajnáljuk, de ahhoz magának 10 évvel fiatalabbnak, 10 centivel magasabbnak és 10 kilóval könnyebbnek kéne lennie.

Aztán a stoppolás.
A fél országot bejártam stoppal, soha senki, egyetlen ujjal nem nyúlt hozzám.
Illetve egyszer, egy idősebb férfi a feleségéről mesélt amikor egyszer csak rám nézett, de olyan nagyon furcsán és a combomra tette a kezét. Megfogtam, felemeltem és rátettem a sebváltóra, a markommal még jól rá is szorítottam. Rá sem néztem, ő is elkapta rólam a tekintetét. Tovább beszélt és amikor megérkeztünk, kezétcsókolommal köszönt.

Aztán a legdurvább, amikor kénytelen voltam leütni azt az embert, akivel egy héttel azelőtt egy vonatfülkében utaztam. Próbált velem beszélgetni, de nekem tanulni kellett, technikusminősítőre jártam akkor. Egy hét múlva éjjel felriadtam, a többi itt van leírva. Utólag, a helyszíni szemlén derült ki, hogy kivette az egyik ablakot és úgy mászott be a lakásomba. Arra pedig csak jóval később, apránként derült fény, hogy előttem már több lányt megerőszakolt, de egyik sem merte feljelenteni. Nem csodálom, én is kaptam bőven a képembe. Pontosabban hát a hátam mögött, az ugye még rosszabb, mert az ellen nem lehet védekezni. Ha a szememben kurváznak le, simán kiröhögöm vagy kihúzom magam, hogy hát csináljátok utánam, ha tudjátok! De a súgás-búgás, a cinikus félmosolyok ellen nincs orvosság. Amikor megelégeltem, felköltöztem Pestre.

Aztán itt van egy szép példa arra, hogy milyen az, ha egy férfi megkíván egy olyan nőt, akinek a bokájáig sem ér fel.

Aztán nézzünk egy olyan történetet amikor az itt-ott rám ragadt klasszikus műveltség morzsáinak köszönhetően igen frappánsan szabadultam meg egy zaklatómtól.

Nem lennék Brünnhilde, ha nem illusztrálnám ezt a történetet Puccini Tosca-jának egy részletével; a II. felvonás utolsó jelenete látható (és hallható) a filmen. Scarpia, a gonosz helytartó letartóztatta Cavaradossit, Tosca kedvesét. A vád súlyos, forradalom előkészülete, az ítélet halál lehet. Tosca könyörög szerelme életéért. Scarpia hajlik a kegyelemre, cserébe azonban Toscát magát kéri. A lány nem tehet mást, beleegyezik. Amint azonban Scarpia megírja a kegyelmi határozatot, leszúrja a férfit. Az is nézze meg, aki nem szereti az operát mert Maria Callas nem csak énekesnek volt kiváló, de színésznek is. Aki nem érti a szöveget az is pontosan tudja követni, hogy mi játszódik le a nő lelkében. Könyörög, felcsillan a remény, de csak azért, hogy azonnal undor és kétségbeesés váltsa fel. Aztán az elhatározás, a döbbenet a saját tettétől, a lelkiismeret furdalás, minden, minden látszik a tekintetében. Zseniális, és mindehhez Tito Gobbi méltó partnere. A felvétel 1964-ben készült a Londoni Királyi Operában. Akinek kedve támadt meghallgatni, az május végén megteheti. Vehetünk rá együtt jegyet.


Aztán az egyik legfrissebb és könnyedsége ellenére mégis az egyik legdöbbenetesebb sztorim.
Kedves, nálam pár évvel fiatalabb házaspár két gyönyörű gyerekkel. A férj erdélyi, az a típus szorgalmas, jóravaló típus aki képes halálra dolgozni magát azért, hogy a családjának mindent megadhasson. A feleséggel recepteket és virághagymákat cseréltünk, a férjjel néha összefutottam kutyasétáltatás közben.
Egyik nap a szomszédasszony rohan át hozzám, hogy tudok-e egy asztalost, mert leszakadt a szekrénye. Tudok hát, itt a Pista, mindjárt be is kopogok hozzá, legalább a kutyát is megsétáltatom és az is le lesz tudva. Szerintem át is jön még ma, mert Bori már két hete kint van az anyóséknál, sóbarlangba járnak mert a kislány asztmás. Bekopogok az ablakon, kis motoszkálás és kinyitja. Anyaszült meztelenül áll a nyitott ablakban. Kérdem, ráér-e, mert a szomszédomban lenne egy kis apró munka. Mondja ráér, menjek be. Kérdem, hát Bori itthon van-e. Mondja nincs, azért menjek be. És néz, azzal a nézéssel amivel már elég sokan néztek rám. Még azt sem mondtam neki, hogy nem, még a fejem sem ráztam meg csak sarkon fordultam és otthagytam. Azóta elköltöztek, de Bori szerintem máig sem tudja, hogy miért maradtam el tőlük olyan hirtelen.

Hát ennyi.
Illetve hát van még több, de azok már mind nagyon hasonlóak.
Ezek hát a prototípusok, az én prototípusaim.


Végül egy sima, egy sima, egy sima, egy fordított alapon legyen itt egy fordított eset. Valami bigbrother show-ban zaklatja Dirk Benedictet az egyik villalakó. Egyáltalán nem vicces, tökéletesen bemutatja azt is, mit érezhet a zaklatott, miért nem tud leállni a zaklató és még a környezet reakcióját is statisztikai helyességgel vett mintán tanulmányozhatjuk. Érdemes végignézni, sokat lehet tanulni belőle. Már csak lazításképpen is, mert nekem is sok volt ezeket így leírni, elképzelem, hogy olvasni sem volt könnyű.