hehe.
kissé hektikus állapotok uralkodnak a háztartásomban. Megfelelő méretű csövet nem kaptam, vennem kellett egy fűrészt és méretre vágni.
Arra persze nem gondoltam, hogy smirgli is legyen itthon, úgyhogy beáldoztam egy körömreszelőt a sorjázáshoz. Ez a cső mondjuk legalább sárgaréz, nem fog elrozsdálni. Ahogy nézem, belül teflonos, szóval szépen kellett sorjáznom, hogy tényleg ne ragadjon bele a haj meg mindenféle szmötyi. Nagyon szép aranyszínű port reszelgettem össze magamnak, szinte sajnáltam kidobni.
Aztán mégse lett jó, még mindig nem folyt le a víz. Teljesen le kellett szerelnem a szifont, mert a legelejétől kezdve el volt tömődve. A baj ott kezdődik, hogy a tömítések vagy szétestek szerelés közben, vagy el vannak vízkövesedve és deformálódva, szóval visszarakni már nem lehet őket. Próbáltam kávéfőzőgumival és rossz bringabelsőből vágott gumival, de nem elegek, ömlik a víz.
Most annyira összeraktam, hogy legalább a mosóprogramot be lehessen fejezni, nehogy belerohadjon a gépbe Lujza kisasszony teljes, ezüstporral átitatott kelengyéje.
Jah, Lujza.
A sebe szépen, szárazon gyógyul és vígasztalásul kapott egy sípoló csontot. A kis büdös megtanulta a parabolával felvenni; a nagy ernyővel addig tologatja amig nekitolja a küszöbnek és ott már csak egy kicsit kell ügyeskednie és rálapátolnia a parabolára, hogy elérje. Szóval az alapzaj is megvan, pedig Pikó vezeti az Orosz műsorát, most még hallgatnám is. De nem lehet, mert bár máskor tíz perc alatt kivégzi a sípot a játékokban, ez még mindig bírja. Dél óta bírja. Nem csak a síp, én is, bár én kevésbé jól. Mondjuk az a lényeg, hogy jól érezze magát a kisasszony és ne szenvedje meg hogy most vagy három hétig nem játszhat úgy, ahogy szoktunk és ahogy szeret.
Teljesen kikészültem, ma korán lefekszem, rámfér.
Azt hittem fél óra alatt megleszek, erre az egész napom elment ezzel a szifonosdival. Hol szerelvényboltba mentem, hol szerszámos boltba (vasvágó fűrészért), hol négykézláb, hol guggolva, hol hanyatt fekve bűvöltem a mosdó alját. Még szerencse, hogy pont előtte van az ajtó és csak deréktól felfelé kellett a fördőszobában lennem, deréktól lefelé kilóghattam a konyhába, így legalább nem gémberedtem el.
És még nincs vége.
Bónusz ajándékként a 120 cm széles fürdőszobába van kipakolva minden, ami a mosdó alatti kis szekrénykében szokott volt lenni; mosószerek (három féle, fehérhez, színeshez és gyapjúhoz), öblító, WC-tisztító, vízkőoldó, ecet, pumpa, szép új zuhanyfüggöny (hehe, azt is méretre kéne vágni és beszegni), lefolyótisztító szóda, súrolókeve, a rossebtudjaminemmég. Plusz a kisszekrény, mert azt ki kellett venni, hogy a mosdó alatt elférjen a lavór. Mert ugye a szivárgó vízet valamivel fel kell fogni. Mondom, mindehhez van egy 120*200-as fürdőszobám WC-vel, zuhanyozóval és mosógéppel.
Jó móka lesz ma bemászni a zuhanyozóba.
Hehe.

HüPi különkiadásunk hallották.
De csak jöjjön vissza a szerelőm a nyaralásból, vagy legalábbis kapcsolja be a telefonját, olyat kap, hogy nem teszi ki az ablakba, az biztos!