Brünnhilde szikláján

Valló világ

2007/10/10

A céghez megérkeztek a jövő évi naptárak. Igen széles vevőkör, egy kombi autó dugig van a fekete-fehér művészi aktnaptárnak nevezett alkotásokkal.
Fekete-fehér.
Művészi.
És akt.

Jah.

Ehhez képest rögtön az első oldalon egy húsz centis sarkú, lábszáron feltekert "saruba" öldözött nő áll a nézőnek háttal egy hajókorláthoz bilincselve, szeme bekötve és pucsít erősen. Mondjuk, a segglyukát szemmel láthatóan megretusálták, nahogy már az esetlegesen ott felejtődött kis szarmorzsák megrontsák a művészi élményt.
Van még egy másik lekötözött nő is, azt hiszem, márciusban. Ő egy ocelot mintás ágyneműben fekszik és nem bilinccsel, hanem valami textillel van odakötözve az ágyvéghez. Szélesre tárt combjai közepét szemérmesen takarja az ágyláb rácsának egy darabkája.
Azért persze nem maradnak pina nélkül a művészi élményt keresők. Sőt, egyenesen konzervatív, borotválatlan pinában gyönyörködhetnek, csiklóra helyezett, frissen festett műkörömmel.
Van még deréktól combtőig látszó, vízcseppekkel borított segg is, ezúttal összezárva.

Mindezt termsézetesen csak és kizárólag fekete-fehérben, mert az úgy művészi.

Én nem mondom, hogy csak Monet vagy 'a világ legszebb alkonyi panorámái' naptárakat kell adni egy üzleti partnernek, de ezzel azért szerintem nagyon melléfogtak.

És most írjam meg nekik, hogy tőlem nem kapnak karácsonyi ajándékot mert abból a pénzből amit reprezentációra költhetnék inkább meghívok 20 gyereket egy karácsonyi Diótörőre? Hogy ők se vegyenek nekem, inkább keressenek valami hasonló, de nekik tetsző célt?
EZEKNEK írjak ilyen levelet??

5 Comments:

  • At 11:49 du., Anonymous Névtelen said…

    Azzal együtt, hogy az aktnaptárakkal szemben valószínűleg sokkal-sokkal toleránsabb vagyok, mint te, azzal maximálisan egyetértek, hogy egy magára valamit is adó cégnek ma már illik az ajándék helyett jótékony célra költeni, és az ügyfélnek maximum egy erről szóló emléklapot eljuttatni.

    Azért, ha marad egy naptár, szívesen megnézem. :-D

     
  • At 12:07 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Kaptárlakó, egy lekötözött vagy megbilincselt és bekötött szemű, szétveszített combú, a testnyílásait feltáró meztelen nő az nem akt, hanem fétispornó - akármilyen toleránsan is nézzük, a műfaji meghatározás egyértelmű.

    Az üzleti morál és etikátlanság mellett egyébként engem az zavar a legjobban, hogy egy sima trükkel (fekete-fehér fotók) már el lehet adni ilyen szart művészetnek. Profi, pontosabban szakképzett marketingesük van, egy huszonéves fiatal nő. Direkt erre tartják, hát hogy nincs egy csepp esze sem??
    Biztos nem fog maradni, arra legalább ügyelnek, hogy a női partnereiket ne alázzák egy ilyennel. Én tavaly valami szép tájas naptárat kaptam, mondjuk ízlés szempontjából az sem ér egy vasat se, de legalább nem vérciki.
    De ha tényleg akarod, kérek tőlük egyet :-))

     
  • At 7:43 de., Blogger Salasso said…

    Ez elég vicces... Úgy látszik, a cégnél fel sem merült az illetékes elvtársakban, hogy női partnerek is előfordulhatnak hellyel-közzel. Vagy nekik már megrendelték az alkalomhoz illő, meztelen férfiak fotóival teletömött naptárakat... Furcsa hozzáállás, de ki tudja, mi jön be a piacon. :D
    Amúgy sajnos tényleg igaz, hogy egyes "fotósok" mindenféle szart eladnak művészet címén. Nemrég az egyik kiállítóteremben közepes minőségű amatőr fotókat láttam magas művészetként - a művészet biztosan az volt benne, hogy odaraktak egy szerencsétlen csámpás bigét.

     
  • At 8:18 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Szerintem ezt nem a fotósok adják el, hanem azok a "jól képzett" szaktanácsadók, akik a marketingajándék katalógusokkal járják a cégeket és rájuk sóznak cégemblémás, szitanyomott konyharuhától kezdve sajtszeletelő készleten és asztali órán kívül a dugóhúzóig és az esernyőig bármit. Ennyi hasznavehetetlen, gagyi, vagy akár vérciki cuccot mint amit karácsonykor a cégek kiszórnak a világba, hát, mit ne mondjak, kár a pénzért. Lásd az én tavalyi narancsbőrmasszírozómat meg a harmadik inox termoszt. Inox kávéscsészékkel, bassz, rozsdamentes alátétre helyezett rozsdamentes kis fülesscsészéből inni a kávét, broáf. Mert egy jó, strapabíró túristabögrét még értenék én, de hollóházit formázó inox készlet, hát mit ne mondjak, aki ilyenből iszik, az megérdemli.
    Az idén egyébként cégemblémával gravírozott lapos butykos lesz a cégajándék, hát ebből is lesz, aki a hatodikat kapja majd.

     
  • At 10:21 de., Anonymous Névtelen said…

    Én fétispornói minőségében is értékelném, nem ragaszkodom ahhoz, hogy művészet legyen. :-) Szóval, ha neked ez nem jelent semmiféle problémát, egy kicsit sem, akkor kérhetnél nekem egyet. Ha igen, akkor ne törd magad miatta.

    Amúgy meg a többivel egyetértek, de ezt már írtam.

     

Megjegyzés küldése

<< Home