:-) Szépjóestét!

Höhöhö, kell nékem nyomtatott sajtóterméket a kezembe venni.
De most úgy őszintén, ennél szerintem én százszor jobbat írtam, még aznap éjjel, szerkesztés és szerkesztő nélkül, csak ahogy az ujjaimból kifolyt. Ha pedig másnap még kicsit megfésülhetném, fazonírozhatnám, hát akkor meg aztán pláne nem ilyen száraz, felsorolásszerű izé lenne belőle. Mert ennek még műfaja sincs, kritikának kevés, beszámolónak szintelen, ismertetőnek nulla.
Egyébként nem az újságírót akarom fikázni, mert szerintem írna ő jobbat is, színesebbet is, lelkesebbet is, ha nem kötné a terjedelem és a határidő.
A határidőt még csak-csak, de a terjedelmi korlátot már egyáltalán nem értem.
Egy olyan kultúrális eseményről, mint a Végzet hatalma egyszeri és soha meg nem ismételhető, világsztárokkal megtűzdelt előadása volt, miért kell csak negyed oldalt íratni?? Hát ennyire könyű egy újságot tartalommal megtölteni? Akkor inkább ne írnának róla semmit, vagy csak kapna két sort az aznapi ajánlóban.
De tényleg, aki járatos az ilyesmiben, megírhatná nekem, hogy megy ez. A szerkesztő kiadja hány karaktert kell leadni? Addig húznak, amig bele nem fér? Ha van egy jobb, de terjedelmesebb írás, inkább kihagynak valami apróságot, de beszorítják?
Meg egyáltalán, figyelnek olyasmire, hogy aki ír az adott eseményről, szereti-e azt a műfajt? Mert érteni persze nem érthet mindenki mindenhez, de legalább kedvelje, nem?
Egyébként ebben az írásban az zavar a legjobban, hogy elkezdi a darab dramaturgiai hiányosságait boncolgatni, de egy mondat után abba is hagyja és egy szót sem szól arról, hogy ezzel mit kezdtek a szereplők és a rendező. Ha tudom, hogy nem lesz elég helyem, akkor egy ilyen mondatot le sem írok(*). Az olvasó ugyanis nem arra kívácsi, hogy mit ír a darabról az opera-lexikon, hanem arra, hogy milyen volt az a konkrét előadás. Hogy sajnálja-e hogy nem volt ott, vegyen-e jegyet a következőre mert meg fog felelni az ízlésének vagy inkább ne, mert olyasmit csináltak a darabbal amit ő nem fog szeretni és hasonlók.
Ezt fél hasábon tényleg nem lehet.

--------------------------------------------
(*)Illetve én leírok, csak éppen közlöm, hogy most álmos vagyok a folytatáshoz és máskor majd bővebben. Aztán vagy lesz máskor, vagy nem, de hát a blog már csak ilyen; közelebb áll a csevegés, mint az írás művészetéhez.